Gólyahír – Pontos Kristóf verse

Gólyahír

Hólepel alatt alszik a rét,
álmos a föld, s a szél zenél.
Csendes az éj, csillag szórja
fényét az emberi jóság nyomába.

De lám, a messzi harang zeng,
karácsony jön, remény lebeg.
Fenyőillat a házak ölén,
csendben születik újjá a fény.

S a gólyahír, bár tavasz hírnöke,
most álmot hoz tél szívébe:
„Várj csak, világ, jön majd a nyár,
de most a béke hintázik már.”

Gyermek kacaja, angyalok szárnya,
ajándék nyílik, szívünk tárva.
Míg az ég alatt a falu pihen,
karácsony tüzében minden szív melegen.

Gólyahír zöldje, tavasz ígérete,
de most a karácsonyé a gyöngéd szelence.
Hóesés közben halk ének szól,
a szeretet mindenki ajtaján kopog.

Pontos Kristóf,
Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium