A vad robot (2024)

Talán egy ember számára az a legfontosabb, hogy értelmet találjon az életben és legyenek céljai, amiért megéri élni és küzdeni a végsőkig. De talán ez nem csak az emberekkel van így…

A vad robot, másnéven Rozzum 7134 (röviden ‘Roz’) a jövőből jött, és egy hiba miatt került egy lakatlan szigetre, ahol megannyi vadállat lelt otthonra. A robot igyekszik a belé kódolt feladatot teljesíteni, ám mindenhol akadályba ütközik és senki sem képes szót érteni vele, pláne, hogy egyetlen elveszett ember sem tartózkodik ezen a szigeten. Roz éppen emiatt ügyesen megtanulja az állatok nyelvét és elkezd velük kommunikálni, ám a fura kinézetű, abszolút nem állatnak tűnő lénytől mindenki fél, rosszabb esetben pedig megtámadják.

Az igazi kihívás akkor kezdődik a robot számára, mikor egy árván maradt kisliba legfőbb védelmezője nem lesz, és meg kell tanítania neki mindent, amit még ő maga sem tud. A kisállatot Csiricsőrnek nevezi el, és elkezdi a legjobb tudása szerint nevelni, ám semmi sem úgy alakul, ahogy azt elsőre gondolná. A kisliba egyszerűen nem akar kislibaként viselkedni, hisz Rozt tekinti az anyukájának és úgy viselkedik, ahogy azt a robottól látja.

Innentől kezdve Roz és Csiricsőr együtt harcolnak a túlélésért a vad és zord környezetben, közben pedig legnagyobb meglepetésükre barátokat is sikerül szerezniük, akik bármikor melléjük állnak, ha a helyzet úgy kívánja. Ez az állatokkal teli sziget végül egy hatalmas nagy családdá válik, és még egy robotinváziótól is megmentik az otthonukat, hisz Roznak nem a vadonban van a helye, hanem a civilizációban, a robot gyártói pedig mindent megtesznek, hogy visszaszerezzék őt.

Ez a mese számomra több volt, mint egy egyszerű mese, hisz olyan mértékű tanulsággal rendelkezik, amivel én nagyon ritkán találkozom. A vad robot meséje újjáélesztette bennem annak a gondolatát, miszerint mind képesek vagyunk felülmúlni saját magunkat, és mindenre képesek vagyunk, amire csak vágyunk.

Roz megtanítja, hogy nem csak a helyünket tudjuk megtalálni bárhol a világban, de még új értelmet is képesek vagyunk adni az életnek.

A vad robot képes volt megtalálni szív nélkül is az érzelmeket, hisz annyi idő után, amit a vadonban töltött, szeretetet kezdett érezni az állatok iránt, úgy érezte, hogy családra lelt és nem akar visszatérni oda, ahonnan jött. Azonban legbelül ő is tudta, hogy ez nem lehetséges és ahhoz, hogy védelmezni tudja a szeretteit, vissza kell térnie otthonába.

Roz ugyan visszatér sajátjai közé, ám sosem felejti el többé, hogy hol van az igazi családja, hisz a vadon és az állatok befogadták őt, amiért sosem lehet elég hálás. Ez pedig a való életben is nagyon fontos. Hogy megtaláljuk a saját helyünket a világban, ahol biztonságban és szeretetben érezhetjük magunkat!

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv ás irodalom szak,
I. év