A legszentebb ünnep:

Régen és most

December, Karácsony hava: olyan ünnep ez, amelyről minden nézőpontban írtak már mindenfélét, de valahogy mindig az elmúlt idők ünneplési szokásai, azok eredete a legérdekesebb a mai olvasó számára.

Mielőtt átnéznénk, hogy milyen szokások és babonák maradtak ránk az őseinktől, szeretnék egy verssel indítani, amely tökéletesen megfogalmazza azt, ahogy a Partiumban, azon belül az Érmelléken hogyan is zajlott le ez az ünnep.

Kerezsi Gábor, kortárs költő, aki Éradonyban született és történetesen dédmamám testvére, a Porszem a szélben című kötetében egy hangulatos verset tár az olvasók elé, amely bemutatja egy család különös, ünnepi történetét.

Félig lopott karácsonyfa

Bárcsak ma is tudnék oly őszintén hinni,
Mikulásra várni, kiscipőt kitenni.
Szent karácsony este lesni az angyalkát,
Mikor hozza már el a várt karácsonyfát.

Lestük is, vártuk is az én testvéremmel.
Két bátyám meg tudta, valamit tenni kell.
Mert az ünnep itt van már a kertek alatt,
De fenyőt szerezni, az egy nagy feladat.

Mert az Érmelléken nem honos a fenyő,
Mint fönt, a hegyeken az út szélén is nő.
Csak a kastélykertben van néhány magas fa,
De azt nagyon őrzi, figyeli a gazda.

Karácsony napjára szép fehér hó esett,
Estefele sűrű köd is ereszkedett.
Anyám a kalácsot már régen kiszedte,
Kaptunk egy kis véget, a többit eltette.

A két fiú suttog valamit titokban,
Miklós a kis baltát a kabát alá dugta.
Szilvi meg a horgot vette a kezébe
Hamar el is tűntek a nagy sűrű ködbe.

Apám az ól előtt, a tornác végében
Zörgős botot csinált, lehéjazta szépen.
Lemezdarabkákkal sűrűn díszítette,
Kántálni indulunk, ha beáll az este.

Az egyikkel kész volt, igyekezett vele,
Közben a kert felé fel-felnézett szeme.
Biztosan nem tudta, de valamit sejtett,
Azért fürkészte szemével a kertet.

Be is szólt a házba, a fiúk hol vannak?
Nézett kérdőn anyám: lehet, hogy hurkolnak.
Mert így télen, mikor ilyen vastag hó hull,
Nagyon finom falat egy-egy fogott vadnyúl.

Szeretnek is nagyon a fiúk nyulászni,
Pedig amúgy tilos, de tudnak vigyázni.
Ha saját szőlőnkbe vagy földünkön rakják,
A vadőr megbocsájt, a mi szőlőnket rágják!

Hát mikor a zsákmányt odahaza nyúzzák,
Percek alatt róla az irhát lerántják.
Az én hurkom fogta, nekem jár a combja,
Mondja Szilvi büszkén, oldalra kacsintva.

Nem vész kárba semmi, a fej a kutyáé.
Belsőség szétosztva, mindig a macskáké.
Első láb csontjából pipaszurkáló lesz,
Hátsó láb meg jó lesz csizmabekenősnek.

Van már a padláson néhány bőr kitömve,
Apám majd kesztyűket fabrikál belőle,
Vagy esetleg sapkát, mert az is nagyon kell,
Van gondja szegénynek ennyi sok gyerekkel.

Legnagyobb nővérünk már férjhez van adva,
Van még kettő itthon szép eladósorba.
Megy a takarítás, vannak ők nagy lázba,
Sok vendég megfordul ilyenkor a házba.

A padlás deszkáját már tegnap lemosták,
Ablakot pucolták, a függönyt vasalták.
Lincselték a földet, szép simára kenték,
Majd sárga homokkal szépen behintették.

Asztal s székek lába is meg lett súrolva,
Küszöbök, könyöklő lúgos vízzel mosva.
Legszebb abrosz kerül most fel az asztalra,
Kezdődik az ünnep, kalács s bor van rajta.

Ajándékozás az nálunk nem volt szokás,
Legnagyobb örömünk volt a kisült kalács.
Néhány téli ruhát a nagyoknak vettek,
Nekünk pedig maradt, amit ők kinőttek.

De azért szomorúk mi sohasem voltunk,
Szeretetet annál sokkal többet kaptunk.
Mi voltunk a kicsik és olyan egyformák,
Nevünket sokáig a szomszédok sem tudták.

Minden a helyén volt, spórban a tűz égett.
Anyám nyugtalan volt, tán valamit érzett.
Mi is bosszantottuk érdeklődésünkkel,
Hogy a kis Jézuska hozzánk mikor jő el.

De a két fiú még most sem került elő,
Apám nagy gondban van: mi most a teendő?
Menjen el utánuk, de merre keresse?
Majd előkerülnek, de a kertet leste.

Ahogy így tűnődik, egyszer csak azt látja,
Közeleg egy alak a ködös félhomályba.
Ahogy közeledik, mindjárt ráismerünk,
A fenyők gazdája, aki köszön nekünk.

Kezében két zöld ág s a rövidnyelű balta,
Apámnak egyszerre komoly lett az arca.
Tudja, kedves szomszéd, nem én küldtem őket,
Rettentőn szégyellem az egész történetet.

Majd beljebb kerültek, apám megköszönte,
Pedig a román szót igen-igen törte.
Gîrdan bácsi is a magyart darabolta,
Ő is tudta, mi a szegény család sorsa.

De azért nagyon jól megértették egymást,
Nem vette haragnak a karácsonyfalopást.
Más az anyanyelvük és más a nemzetük
De sorsuk ugyanaz, és egy az Istenük.

Közben a fiúk is előjöttek végre,
Mondtuk: bent boroznak, hogy már szent a béke,
Munkához is láttak: a két fenyő ágát
Egy-egy fűrészelt fatalpba állították.

A lányok a talpot papírba burkolták,
Az ágakat szépen körbeszalagozták.
Néhány piros alma s dió került rája,
Így lett a kicsiknek szép karácsonyfája.

Gyorsan választottunk, melyik kié legyen,
Apámnak kellett, hogy igazságot tegyen,
Mert az egyiken egy almával több volt,
De a másikon a szalag kicsit szebb volt.

Majd elébe álltunk s énekelni kezdtük
A „Mennyből az angyalt”-t, ezt nagyon szerettük.
Anyám meg hátulról boldogan figyelte,
És az egész család velünk énekelte.

Ez a vers egy sokgyerekes család karácsonyi kálváriáját mutatja be, amelyben rengeteg szokás és archaizmus is megtalálható. Azt is látjuk, hogy az egyszerű élet megannyi örömöt rejt magában, olyan dolgokra világít rá bennünket, amelyek napjainkban már kihalóban vannak: a szeretet, az empátia, az összetartás és családi szeretet.

A Félig lopott karácsonyfa című lírai alkotás olyan egyetemes értékeket közvetít, amelyek mindenki életében létfontosságúak, akár a világ másik végén élő emberek esetében is.

Vitathatatlan, hogy a legkiemelkedőbb ünnepünk a karácsony, ezért egy kétrészes sorozattal készülök nektek, amelynek ez volt az első, ráhangolódó része. A versszöveget nem szeretném elemezni, hisz magától értetődő, nem kell a mélyebb jelentéseket vizsgálni.

A második részben kitekintést teszünk a népi szokásokra, hiedelmekre, továbbá a betlehemezésről és a látogatási hagyományról is szó fog esni sok más érdekesség mellett. Várlak benneteket december 23-án a népi kultúra rovat következő részével!

Kellemes adventi időszakot és hangolódást minden olvasónak!

Folytatása következik…

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év