Szenilla nyomában (2016)

A Némó nyomában után igazság szerint nem is volt kérdés, hogy megnézzem-e a Szenilláról szóló folytatást. A rossz memóriájú doktorhal már az első mesében belopta magát a szívembe, az ő történetéből is kaphattunk egy kis ízelítőt, így nagyon kíváncsi voltam rá, hogy a második részben mivel rukkolnak elő a mese készítői. Kissé tartottam attól, hogy Szenilla meséje Némó történetének az utánzata lesz, viszont kellemes meglepetés ért, hisz a Szenilla nyomában egyedi és elképesztő hangulatú volt, nem pedig valamiféle idegesítő és unalmas utánzat.

Szenilla, a bugyuta doktorhal még mindig rossz rövidtávú memóriával rendelkezik, azonban boldogan éli a mindennapjait Pizsi és Némó társaságában, akikkel valamiféle fura, mégis szerethető családot alkotnak. Egy nap azonban a semmiből beugrik neki egy emlék a gyermekkorából, ezáltal pedig vissza tud emlékezni arra, hogy igenis van családja, viszont ő elfelejtette őket. Ez az információ új Szenilla számára, viszont úgy dönt, hogy megkeresi rég elveszett szüleit, és ráveszi Pizsit, hogy fiával együtt tartsanak vele, hisz egyedül valószínűleg egy nagy cápa vagy bálna gyomrában végezné.

Pizsi eleinte butaságnak tartja Szenilla ötletét, ám rájön arra, hogy nem is olyan régen éppen Szenilla volt az, aki tartotta benne a lelket, míg Némót keresték, így végül Pizsi és Némó Szenillával tartanak. Újra a nyakukba veszik az óceánt, nem ismerve lehetetlent, útjuk során azonban rengeteg akadályba ütköznek, sőt még az életükért is menekülniük kell. Végül hőseink egy tengerbiológiai intézményben kötnek ki, ahol Szenillának újra felélénkülnek az emlékei, hisz olyan rég elfeledett ismerősökkel találkozik, akik segítenek neki visszajutni az otthonába. Azonban ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik.

Szenilla, Pizsi és Némó többször is szem elől veszítik egymást, mégis mindent megtesznek azért, hogy végül visszataláljanak egymáshoz és együtt folytathassák az útjukat.

Szenillának új barátokat is sikerül szereznie, akik szintén fontos szereplői a mesének, hisz ők is rávilágítanak arra, hogy milyen fantasztikus az, ha az embernek vannak barátai, akik bármikor, bármilyen szituációban mellette állnak.

Hiába köthető ez a mese a Némó nyomában-hoz, teljesen eltér tőle, attól függetlenül, hogy a mese szereplőinek többsége ebben a részben is ugyanúgy benne van. A Szenilla nyomában olyan fontos mondanivalókkal van tele, amely fölött egyszerűen nem lehet csak úgy elsiklani, pláne azért, mert a legtöbb ilyen tanulságot éppen Szenillán keresztül sikerül meglátnunk és megismernünk,

aki egy fogyatékossággal élő, mégis nagyon boldog és életvidám hal. A mese minden adandó alkalommal azt sugallja a néző felé, hogy bizony ezt nem szabad hátrányként megélni, hisz rengeteg előnnyel is járhat az életben.

Mit tenne Szenilla? – hangzik el a kérdés rendszeresen a mesében. Ez pedig rámutat arra a tényre, hogy igenis teljes értékű emberek azok is, akik valamilyen fogyatékossággal küzdenek, hisz a Szenillát hátráltató rossz memória teljesen jól kompenzálható kitartással és bátorsággal. Ebben pedig nincsen példamutatóbb személy, mint a kis doktorhal, aki, bármennyire nehéz is a helyzet, sosem hátrál meg, és mindig csak előre megy, még akkor is, ha nem tudja, hogy pontosan hová vezet az útja. Mert egészen egyszerűen nem szabad csak úgy feladni az életet és sodródni az árral, még akkor sem, ha kilátástalan a helyzetünk és pechünkre még az a néhány emlékmorzsánk is szertefoszlik, ami eddig szilárd emlékként volt meg a fejünkben. A film egyik legmeghatóbb pillanata is ehhez a híres mondathoz köthető, azt látva pedig önkéntelenül is kibuggyanhat a szemünkből egy-egy kövér könnycsepp.

Szenilla történetében nem csak a dráma foglal helyet, hanem a humor is, ugyanis a doktorhal története tragikus, mégis rettentően szórakoztatónak van bemutatva, így a nevetés is garantált, nem csak a sírás. Én rendkívüli módon élveztem a mese nézését, közben pedig mélyen együtt éreztem Szenillával, aki az egész óceánt felkutatja, csak hogy megtálalhassa a szüleit.

Rettentően példamutató Szenilla és az egész élete, hisz megmutatja, hogy mosolyogva is fel lehet állni minden nehézségből, és az élet nem ér véget csupán azért, mert valami nagyon rossz történt velünk. Nekünk, embereknek is követnünk kéne a kis doktorhal példáját és mindent megtenni a céljaink elérése érdekében, nem pedig síránkozni és magatehetetlenül magunkba roskadni, ha rossz passzba kerülünk.

Ha láttad már a Némó nyomában-t, akkor véletlenül se haladj el megnézés nélkül a Szenilla nyomában mellett!

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év