Évadzáró versek 1. – Pap Nikoleta

Ragyogóm

Ragyogó napsütés
a téli havon,
ha fázik a tested,
majd én betakarom.

Nem hagyom,
hogy reszkess,
hogy a pici lelkednek fájjon,
s nem hagyom, hogy könnyek tengere
az arcodon végigfolyjon.

Gyönyörű szemeid a tökéletesség,
ragyognak nekem,
mint egy égi fényesség.

Vigyél és rabolj,
ha igazán kellek,
ne hagyj egyedül,
ragyogó lelkem!

Bor

Nem ittam.
Alkohol még soha nem érintette szám,
a hajnal mámora
azonban mindig megtalál.

Egyedül bolyongok egy életen át,
s érzem az illatod,
drága violám.

Nem ittam.
Alkohol még soha… – Vagy mit is beszélek?
Hisz a te szád is az:
egy vérvörös, mézédes,

kábító pillanat.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály