grimm (1)

Mesék szárnyán

Gyermekkorunk óta – függetlenül attól, hogy melyik generációhoz tartozunk – mindannyiunkat körülvesz valami közös. És ez a közös dolog nem függ nemtől, nemzetiségtől vagy kinézettől: ez nem más, mint a mese. Valamilyen formában mindannyiunk, legyen szó mára idősödő nagymamákról, fiatal anyukákról vagy egészen kicsi gyerekekről, megtapasztalta a mesék világát. Megismerhettük Piroskát, akit sajnos rászedett, sőt, fel is falt a farkas. Láthattuk, ahogy a herceg azon a bűvös éjjelen Hamupipőke cipellőjére bukkan; és talán néhányan különlegesebb meséket is hallottak.

De nem ez a lényeg. A címétől és tartalmától függetlenül minden mese őriz egy kincset, amelyet továbbad az olvasónak. Ezek a kincsek lehetnek tanulságok, elkerülendő emberi típusok, vagy állatfigurák mögé rejtett tulajdonságok. Ez vár ránk, ha átlépjük a mesék kapuját. A kincsek megszerzésén túl a mesék fontos szerepet játszanak a képzelőerő fejlesztésében, és természetesen abban, hogy szórakoztassák a közönséget. Összességében egy néhány perc alatt elolvasható történet vagy egy rövid videó olykor több értéket hordoz, mint egy egész életrajz.

Lehet, hogy gyerekesnek tartanak érte, de szerintem a mesék birodalma nem csupán mese. Sokkal inkább egy csodálatosan elrejtett tanítás, amelyre minden embernek szüksége van, még talán egy 45 éves férfinak is. Biztos vagyok benne, hogy akadnak, akik osztják a véleményemet. Ha más nem is, legalább a meseírók. Igen, ők azok az emberek, akik annyira értékelték azokat a történeteket, amelyeket talán egy falusi lakótól hallottak, hogy mesebeli szereplőkbe öltöztették őket, és megosztották velünk.

A mai cikkemben egy testvérpárról szeretnék mesélni nektek, akik a lehető legcsodálatosabb módon színesítették gyermekkorunkat. Fontos, hogy ne felejtsük el, milyen sokat köszönhetünk nekik. Az említett, sokak számára biztosan jól ismert testvérpár nem más, mint Jacob és Wilhelm Grimm. Olvassatok tovább, és ismerjetek meg néhány érdekességet róluk, hogy egy kicsit a meséik és munkásságuk mögé is bepillanthassatok!

Jacob és Wilhelm Grimm

A testvérpár egy nyolctagú család gyermekeiként látta meg a napvilágot egymást követő években: Jacob 1785. január 4-én, Wilhelm pedig 1786. február 24-én, egy Berlinhez közeli kisvárosban, Hanauban. Négy másik testvérükkel együtt Philipp Wilhelm és Dorothea Grimm gyermekei voltak. Apjuk 1796-ban bekövetkezett halála után nagynénjükhöz kerültek Kasselbe.

Az évek múlásával mindkét fiú a marburgi egyetemen tanult tovább, jogi pályára készülve. Itt ismerkedtek meg egyik tanárukkal, Friedrich Carl von Savignyval, aki bátorította őket, hogy foglalkozzanak Goethe és Schiller műveivel. Ezekben az években kezdtek érdeklődni a romantikus irodalom és a lovagi művek iránt, ami miatt a könyvtárak rendszeres látogatóivá váltak.

1808-ban édesanyjuk is meghalt, követve a korábban fiatalon elvesztett édesapjukat. Ennek következtében Jacobra, mint a legidősebb gyermekre hárult a felelősség, hogy gondoskodjon testvéreiről. Még abban az évben kénytelen volt könyvtárosként munkát vállalni a vesztfáliai király udvarában, majd a következő évben tanácsosi állást fogadott el.

A testvérek ezekben az években már szorgalmasan gyűjtötték munkáikat, és első meséiket 1806-ban meg is írták. Olyannyira eltökéltek voltak, hogy 1811-ben Jacob kiadta első jelentős művét, amely a lovagi énekekkel foglalkozott. Ezt követően egyre ügyesebbek és kitartóbbak lettek. 1813 és 1816 között újabb nagyszabású vállalkozásba kezdtek: a német területeken elhangzott mesék összegyűjtésébe és kiadásába. Az eredményt Régi német erdők címmel újság formájában publikálták.

1815-ben újabb sikereket értek el a Gyermek- és családi mesék című művükkel, amelynek illusztrációit testvérük, Ludwig Emil készítette. Emellett régi regék publikálásával is próbálkoztak, ám ezek nem arattak akkora sikert, mint meséik.

Fontos tudni róluk, hogy a mesék gyűjtése mellett a nyelv fejlesztésével és újjászületésével is foglalkoztak. Ennek eredményeként ebben az időszakban több, szóképzéssel és szókinccsel kapcsolatos művet is kiadtak. Wilhelm egyik hasonlóképpen jól ismert műve 1818–1819-ben jelent meg, amely a rúnaírásról végzett tanulmányai alapján készült. Egy évtizeddel később, 1829-ben publikálta a német hősi eposzt is. Az említett évszámok mentén haladva kötelességemnek érzem megemlíteni, hogy Jacob 1820-ban az első német tudományos nyelvtan megalkotója lett, amelyben a hangfejlődés törvényeit fogalmazta meg. Ezt követően, 1822-ben a germán nyelv eredetét tanulmányozva kidolgozta és magyarázatot adott a hangeltolódás elméletére is.

Később mindketten professzori, azaz tanári állást töltöttek be: Jacob 1830-tól, Wilhelm pedig 1835-től kezdődően. Ezekben az években, egészen pontosan 1837-ig, két nyelvtankönyvet és egy mesekönyvet adtak ki közösen. A következő években hozzáfogtak a német nagy nyelvszótár megalkotásához, amelynek megírására nem tervezték az egész életüket rászánni. 1838-ban kezdték el, és úgy képzelték, hogy egy évtized múlva talán be is tudják fejezni, ám nem minden alakult úgy, ahogy elképzelték. A mű első, alig befejezett kötetét 1854-ben sikerült kiadatniuk, még úgy is, hogy több mint 80 ember segítette munkájukat. Az idő vasfoga azonban rajtuk is meglátszott, és így az elkövetkezendő években már nem tudtak annyi munkát fektetni a szótár elkészítésébe.

Wilhelm, aki elsősorban a D betű szavainak összegyűjtésével foglalkozott, 1859-ben halt meg, testvére, Jacob pedig 1863 szeptemberében hunyt el. Így Jacob még befejezte az A, B, C és E betűk rendszerezését.

Néhány érdekesség a testvérpárról:

  • A két testvér nagyra tartotta a magyarok egyik ismert személyét, Petőfi Sándort és munkásságát, olyannyira, hogy a világirodalom öt legnagyobb egyénisége, azaz Goethe, Homérosz, Dante, Shakespeare közé sorolták.
  • Munkásságuk később Hans Christian Andersent és Benedek Eleket is megihlette.
  • Magánkönyvtáruk több mint nyolcezer címet tartalmaz.
  • Wilhelm feleségét, édesanyjukhoz hasonlóan Dorotheának hívták, Jacob azonban soha nem nősült meg.
  • A két fivért mindig együtt említik, valószínűleg azért, mert legtöbb munkájukban egymást támogatták.
  • A 160 nyelvre lefordított mesegyűjtemény a legolvasottabb német irodalmi alkotások egyike.
  • Legkiemelkedőbb és legszebb műveik: Terülj, terülj asztalkám, Rigócsőr királyfi, Holle anyó, A vitéz szabólegény, Öcsi és nővérke, A békakirályfi és még sok más lenyűgöző mese.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály