Gólyainduló – Kendi Dominik-János verse

Gólyainduló

Jöttünk, láttunk, aludtunk,
Néha-néha csak tanultunk,
De a reggeli kelés az még mindig brutális,
Mikor hatkor szól az ébresztő – na az brutál is.

A boltban a sor mindig hosszú,
De kiálljuk mi, ha a sok embertől nem leszünk rosszul.
Nem mehetünk ki, de mi nem bánkódunk,
Addig még túl sokat kell várjunk.

A tanár kérdezi, hogy készen vagyunk-e már,
De mi inkább a padot bámuljuk, jaj, de kár!
A matek dolgozat jön, de mi nevetünk,
Iskola után már haza sem mehetünk.

Ahogy a leckék egyre zűrösebbek,
Mi a szünetekben egyre lelkesebbek.
A tanár mondja, hogy figyeljünk,
Holnapra talán jobban felkészülünk.

A tél is eljött, mire beérünk, megfagyunk.
De mégis mindig nyitva az ablakunk.
A tanév végén talán lesz egy kis pánik,
De kilencedikesek vagyunk, és nincs, ami megállít!

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály