Blogmas:
Egy decemberi nap a PKE–n
Egy korábbi írás már betekintést nyújtott abba, milyen egy átlagos nap a Partiumi Keresztény Egyetemen magyar nyelv és irodalom szakos hallgatójaként. Most azonban úgy gondoltam, érdemes megosztani egy rendhagyó nap történetét, amely nemcsak a tanulásról szól, hanem a közösségépítés és a mindennapi varázslatok erejéről is.
Bár az egyetemi évek felnőtté tesznek bennünket, időnként jólesik megőrizni valamit a gyermeki játékosságból, amely gazdagabbá teszi a hétköznapokat.
Másodéves magyar-angol szakos hallgatóként az órarendem főként magyaros tantárgyak köré szerveződik, de az angolos órák sem maradnak el, így a heti teendők jól kiegyensúlyozottak. A múlt hetet különlegessé tette a szakfelelősünk által kezdeményezett ajándékozás, amelynek hangulatát már aznap reggel izgatott várakozás lengte körül.
De kezdjük az elején!
A nap reggel 8:00-kor indult a Brit irodalomtörténet órával. Bár a korai kezdés nem mindenkinek kedvez, valahogy mindig sikerül időben odaérnünk, még ha néhány álmos pillantással tarkítva is. Ez az óra nem tartozik a kedvenceim közé, hiszen inkább a véleménykifejtős, interaktív órák állnak közelebb hozzám, de a csoporttársakkal való közös részvétel mindig megkönnyíti a kezdést. Az angolos szaktársaktól elköszönve tíz óra körül már a magyaros csoporttal vonulunk át a következő helyszínre, ahol a Mai magyar nyelv 3. szeminárium vár ránk.
Ez a szeminárium jelenleg a mondatelemzés köré épül, ami gyakran komoly fejtörést okoz. Az óra folyamán nem egyszer látjuk tanárnőnket mosolyogva fejcsóválni a furcsa kérdéseink hallatán, de türelmes magyarázatai mindig segítenek kibogozni a problémás részeket. Az óra végére, még ha a tananyagnak csak töredékét is sajátítjuk el aznap, mindannyian egy kicsit okosabbnak érezzük magunkat, és ez önmagában is motiváló.
Ezt követően Vallástörténelem előadás következett, amely a várakozásokkal ellentétben igazán érdekfeszítő. Oktatónk különösen interaktív módszerekkel dolgozik: kérdéseket tesz fel, érvelésre ösztönöz, sőt néha provokatív keresztkérdésekkel is próbára tesz bennünket. Ez az aktív részvétel nemcsak az anyag mélyebb megértését segíti elő, hanem lehetőséget ad arra is, hogy jobban megismerjük egymás gondolkodásmódját, ami a csoportdinamika szempontjából rendkívül értékes.
A délutáni órák közül kiemelkedett a Szaknyelvek szeminárium, amely ma különleges eseménnyel, az ajándékozással zárult. A kis közösségünk meghitt, illetve családias légköre különösen bensőségessé tette ezt az alkalmat. Az ajándékozás során mindenki őszinte örömmel fogadta a meglepetéseket, és a pillanat varázsa szinte kézzel fogható volt. A varázsát az adta meg igazán, hogy az ajándékozottat körülírtuk egy-egy mondattal, így lett igazán személyes az élmény. Ritka, hogy egy egyetemi közösség ennyire közvetlen és támogató tud lenni, ahol valóban számíthatunk egymásra, legyen szó tanulásról vagy személyes segítségről.
A nap végül 15:30 körül zárult, és a hazafelé vezető úton már mindannyian új élményekkel gazdagodva gondoltunk vissza a történtekre. Az ilyen pillanatok emlékeztetnek arra, hogy az egyetemi évek nemcsak a szakmai fejlődésről szólnak, hanem a közösség, a barátságok és a különleges élmények megéléséről is.
Ezért érzem úgy, hogy jó döntés volt a Partiumi Keresztény Egyetem mellett letenni a voksomat.
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év