Csillag Viktória: A törött bögre meséje

Egy kicsiny faluban, a hegyek között élt egyszer egy öreg fazekas, akit mindenki csak Mesternek hívott. A mester műhelyében szebbnél szebb edények születtek: díszes kancsók, finoman mintázott tálak, és aranyló mázzal bevont bögrék. A falu lakói nagy becsben őrizték a munkáit, mert úgy tartották, hogy a mester keze csodákra is képes, ha éppen azt akarná.

Egy havas téli napon a Mester éppen egy sötétkék színű bögrét alkotott. Ez a bögre volt minden edény közül a leggyönyörűbb: az oldalát hullámzó minták díszítették, és a színe a legsötétebb égboltra emlékeztetett. Büszkén forgatta kezében munkáját, miután kész lett vele.

– Te lettél az én remekművem – mondta, és óvatosan a polcra helyezte.

A bögre büszkén állt a polcon, és csodálkozva figyelte a világot. Minden pontossággal és kis részlettel kitűnt a többi kerámiadarab közül, ő volt a legtökéletesebb. Ám a sors vele sem volt kegyes. Egy nap egy kisgyermek véletlenül leverte a bögrét, és az darabokra tört a padlón.

A Mester szomorúan nézte kedvenc bögréjét. Darabjai úgy csillogtak a földön, mint a könnyes szemek egy kisgyerek arcán.

– Talán nincs is többé haszna – gondolkodott el egy pillanatra a Mester, de aztán valami mégis azt súgta neki, hogy ne engedje el.

Óvatosan összegyűjtötte a törött darabokat, és gondosan összerakta őket. Aranyszínű ragasztót használt, azzal vált teljessé a bögréje. Bizony a javítás hosszú időt vett igénybe, de amikor elkészült, a bögre még szebb lett, mint valaha. A kék máz és az arany repedések úgy csillogtak együtt, mintha csillagok táncoltak volna az esti égbolton.

A javítás ellenére a bögre eleinte szégyellte a töréseit.

– Miért nem vagyok már olyan, mint régen? – kérdezte szomorúan a bögre.

– Azért, mert most lettél csak igazán különleges – válaszolta a Mester. – A repedéseid a történetedet mesélik el. Nem rejted el, ami történt, hanem büszkén viseled.

Ahogy telt az idő, a bögre megértette, hogy a tökéletlensége az, ami miatt olyan csodás, olyan igazi. A falubeliek, akik meglátták, mind elcsodálkoztak rajta, és magukkal vitték a történetét: A legértékesebb kincsek néha a törések között rejlenek.

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év