Csizmák az ablakban
A Mikulás és a Miklós-nap a népi kultúrában
Ha Miklóskor hó esik, vége az enyheségnek – tartja a népszokás, viszont nem is ez az első gondolatunk, ha ez a jeles nap jár az eszünkben.
A naptárak szerint december 6-án ünnepeljük a Miklós-napot, és az azt megelőző este pedig a „néveste vagy neve este” zajlik le (ez egyébként minden névnap esetében így van).
A mai cikk feladata így nem más, mint áttekinteni azt, hogy a magyar népi kultúrában milyen feljegyzéseket és megfigyeléseket kötnek ehhez a naphoz, milyen történelmi gyökerekkel rendelkezik ez a nap, amely minden bizonnyal már évszázadok óta a gyermekek kedvenc ünnepe.
Szent Miklós élete kész regény, és ha ezt írom, akkor kicsit sem túlzok. Ez a szent a IV. századi Myra városában élt, gazdag szülők gyerekeként született. Korán árvaságra jutott, így édesapja testvéréhez került, aki egyébként érsek volt, ezáltal hamar megismerte a papi hivatást, így nem meglepő, hogy ő maga is pap lett, a későbbiekben pedig szülővárosa püspökének nevezték ki. Számos legenda fűződik nevéhez, de minden esetben ajándékosztóként találkozunk az ő személyével.
A pékek, gabonakereskedők, halászok, diákok, eladólányok, valamint a polgárvárosok patrónusaként, védőszentjeként tekintenek rá. Mint azt említettem, rengeteg legenda övezi az ő személyét, az egyik ezek közül a következő: egy elszegényedett nemesemberen segített, aki három lányát tisztességtelen életre akarta kényszeríteni. Miklós, hogy ettől az élettől a lányokat megóvja, egy éjjelen, titokban egy arannyal teli kis zsákot tett a nemesember ablakába.
A Mikulás szó a Miklós szláv megfelelője, a XIX. században került a köznyelvünkbe, amikor a mai ajándékozás szokása elterjedt, valószínűleg osztrák hatásra, Magyarországon. Ez a Mikulás még a mennyből figyelte a gyermekeket, segítői manók, angyalok vagy krampuszok voltak. A Lappföldön élő Mikulás alakja az utóbbi évtizedekben terjedt el magyar nyelvterületen, a globalizáció hatására.
Talán meglepő, de a paraszti hagyományokban is van gyökere a Miklós-napi ajándékozásnak: főleg a Dunántúlon és az északi részeken volt ismert a mikulásjárás. Az alakoskodó játékban Miklós püspök és társai betérnek kisgyermekes családokhoz, ott vizsgáztatja, imádkoztatja őket, majd tudásuk és viselkedésük szerint kapnak ajándékot vagy virgácsot. A kíséretben sokszor helyet kap az ördög alakja is, amely a Szent Miklós-legendákból eredeztethető, ugyanis a püspök számtalan esetben szégyenítette meg, vagy kényszerítette távozásra a negatív alakot. Más helyeken legények, férfiak öltöztek be Miklósnak és ördögnek, előbbi nagy bundában, kenderszakállal, utóbbi bekormozott arccal, rossz ruhákban, és az utcán ijesztgették a járókelőket, főleg a gyerekeket. Volt rá precends, hogy akár nők is beöltöztek Miklós alakjának.
Ahogy a „lakhelye”, úgy megjelenése is változott az évek során. A mai Mikuláshoz hasonló alak megjelenéséről az 1860-as évekből már van fennmaradt forrásunk. A Mikulás öltözéke ekkor még egy püspökére emlékeztet (fehér, aranyos miseruha), aki a jó gyermekeket megajándékozza, a rosszaknak virgácsot rak a csizmájukba. Sok helyen elterjedt, és mai napig is szokás, hogy az éjszakára az ablakba került csizmák reggelre telnek meg ajándékkal. Talán ma már az a vizsgáztatás része, hogy az október és november beköszöntével a szülők egyre erősebben hangsúlyozzák, hogy a Mikulás mindent lát, illetve hogy a gyerekek saját maguk kell megtakarítsák a csizmájukat, amiben a megérdemelt ajándékokat kapják.
A paraszti kultúrában való elterjedésében, népszerűsítésében az óvodák és iskolák nagy szerepet játszottak. A Gímesekben is elterjedt a Mikulás, annak járása és szerepjátéka, sőt egy fennmaradt szöveg is hátramaradt a szokást követően:
Jani, Mari, Piroska
Tudjátok-e mi van ma?
Hoz az öreg minden jót
Piros almát, sok diót.
Hát még mit, hát még mit?
Frissen vágott suhogót.
Az évszázadok során a Szent Miklós püspökről szóló legendák összefonódtak a helyi szokásokkal, így született meg az ajándékhozó alak, aki ma is a gyermeki várakozás és a közösségi összetartozás szimbóluma. Bár a modern világ számos új elemmel gazdagította a Mikulás-történetet, a hagyományok őrzik eredeti üzenetét: a jóság, az önzetlenség és az öröm erejét, amely generációkon átívelve hozza közelebb egymáshoz az embereket.
Továbbá mindenki számára felvet egy igen fontos morális kérdést: vajon én ajándékot, vagy virgácsot kaptam volna a Mikulástól?
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év