A született írónő, aki csak feleségként élt

„Mire az ember eléri az irányválasztáshoz megfelelő éveket, a kocka el van vetve, és már régen elmúlt az a pillanat, amely meghatározta a jövőt.”

Zelda Sayre Fitzgerald

Napjainkban jogunkban áll választani, hogy ki mellett szeretnénk leélni hátralévő életünket. Nem volt ám mindig kezeinkben a szabad döntés joga. Nem dolgozhattunk, nem tanulhattunk vagy éppen nem adhattunk ki műveket saját nevünk alatt. Ilyenkor gyakran előfordult, hogy a férjek a feleségük ötletét „ellopták”, majd saját nevük alatt adták ki a műveket. Ezt a cselekvést hívjuk plagizálásnak, ami bár napjainkban büntetendő, régen nem igazán foglalkoztak vele.

Zelda férjének neve ismerősebben csenghet, hiszen F. Scott Fitzgerald felesége volt. A napokban szembejött velem egy cikk, amiben Scott Fitzgeraldot plagizálással vádolták. Nem találtam elég információt a vádak bebizonyítására, de tény, hogy Zelda befolyása mély nyomot hagyott F. Scott Fitzgerald munkásságában. Mivel számomra is egy maradandó nyomot hagyott, ma Zelda Sayre Fitzgerald életéről szeretnék mesélni.

Zelda Sayre 1900. július 24-én született Montgomeryben, Alabama államban, egy befolyásos déli család legfiatalabb gyermekeként. Édesapja, Anthony Dickinson Sayre bíró, az Alabama állam legfelsőbb bíróságának tagja volt, édesanyja, Minnie Machen Sayre pedig művészi hajlamokkal megáldott társasági hölgy. Zelda már gyermekként különc és szabadszellemű személyiség volt; imádott táncolni, írni és kalandokat keresni. Fiatalkorában társasági életének középpontjában állt, hírnevet szerzett vakmerő, lázadó viselkedésével.

1918-ban Zelda egy táncos összejövetelen találkozott F. Scott Fitzgeralddal, aki ekkor fiatal íróként és katonaként szolgált az amerikai hadseregben. Zelda vonzó külseje és szabad szelleme azonnal megragadta Scott figyelmét. Az udvarlás során azonban Zelda habozott elköteleződni, mivel aggódott Scott anyagi kilátásai miatt. Amikor Scott 1920-ban kiadta első regényét, Az Édentől messze-t (This Side of Paradise), amely azonnal sikeres lett, Zelda beleegyezett a házasságba. 1920. április 3-án New Yorkban házasodtak össze.

Zelda és Scott házassága az amerikai „Jazz Korszak” jelképévé vált. Fényűző partikról, utazásokról és hedonista életmódról voltak híresek, amelyet Scott írásai – például A nagy Gatsby – és Zelda szeszélyes, szabad életszemlélete is tükröztek. Zelda személyisége ihlette Scott több női karakterét, köztük Daisy Buchanan-t és Rosalind Connage-t. Az 1920-as években Zelda a társadalmi rivaldafényben tündökölt, de belső vívódásai fokozatosan felszínre kerültek. Egyrészt támogatta Scott munkáját, másrészt saját művészi ambícióit próbálta követni. Balett-táncosként kezdett tanulni Párizsban és az Egyesült Államokban, de a kemény fizikai és érzelmi megpróbáltatások kimerítették.

Zelda és Scott házassága viharos volt, tele veszekedésekkel, anyagi nehézségekkel és kölcsönös féltékenységgel. Míg Scott alkoholizmussal küzdött, Zelda mentális betegsége miatt gyakran volt intézeti kezelés alatt. 1937-re már külön éltek, bár formálisan sosem váltak el. Scott 1940-ben hunyt el szívrohamban, miközben Hollywoodban forgatókönyveken dolgozott. Zelda ebben az időszakban Montgomeryben élt, és festészettel foglalkozott, valamint egy második regényt is írt, amely azonban soha nem készült el teljesen.

1929-re Zelda mentális egészsége megroppant, súlyos idegösszeomlást kapott, és a skizofrénia egyik formáját diagnosztizálták nála . Az elkövetkező évek nagy részét különböző pszichiátriai intézetekben töltötte, ahol terápia és pihenés révén próbálták helyreállítani állapotát. 1932-ben Zelda megírta önéletrajzi ihletésű regényét, a Save Me the Waltz-ot. A regény hűen ábrázolja Zelda és Scott bonyolult kapcsolatát, valamint Zelda küzdelmét a művészi érvényesülésért. Bár a regényt kiadták, nem aratott sikert, és Scott kritikával illette, mondván, hogy az ő regényírói témáit „használta fel.” Ez tovább rontotta kapcsolatukat.

1948 márciusában Zelda egy észak-karolinai pszichiátriai intézetben tartózkodott, ahol egy tragikus tűzvész következtében életét vesztette. Az intézet egyik épülete kigyulladt, és Zelda, valamint több beteg bennégett. 47 éves volt.

Zelda Fitzgerald életét sokáig férje árnyékában értelmezték, de a 20. század vége felé nőtt az érdeklődés saját művészi tevékenysége és személyes küzdelmei iránt. Ma már önálló művészként, íróként és a modern női önkifejezés egyik úttörőjeként tisztelik. Élete a szabadság és a tragédia ellentmondásosságának szimbóluma maradt.

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év