Szilárd harmadik tanmeséje

Meditáció a tóparton

Napfény. Az aranysugarak áttörték a horizontot aznap, és puha kezeikkel simogatták a Földet. A tó visszatükrözte az ég élénk színeit. Csak enyhe fodrok táncoltak a víz felszínén, miközben a tó partján zöld fűszőnyegek csábították az embereket egy kis pihenésre, hogy egy időre elfelejtsék gondjaikat, és élvezzék Isten ajándékát, a természetet.

Két szerzetes, László és János, mesterükkel, Péterrel együtt érkeztek a parthoz, hogy Istenről, a Bibliáról, Jézusról, a Szentlélekről, Máriáról, az angyalokról és a szentekről elmélkedjenek. A táj csendes és békés volt, a nyugalom szinte kézzelfogható. Miközben meditáltak és egymással beszélgetve megosztották gondolataikat a Bibliáról, hirtelen felkapták a fejüket: két ember hevesen vitatkozott a közelben. Nem csupán egy hétköznapi összeszólalkozás volt – hangos kiabálásukat durva szavak és sértő megjegyzések tarkították.

Péter, a kolostor mestere, megkérdezte Lászlót és Jánost: „Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek? Mit gondoltok erről?” László rögtön válaszolt: „Amikor az emberek dühösek, elveszítik az uralmukat az érzéseik felett. Már nem tudják kontrollálni a viselkedésüket, a szavaikat, sőt a gondolataikat sem.” Péter elgondolkodva bólintott: „Érdekes megközelítés. És te, János? Neked mi a véleményed?” János zavartan hallgatott. Úgy érezte, valami mélyen szántót, filozofikusat kellene mondania, olyasmit, ami összhangban áll a vallásos tanításaikkal, a szemináriumokon tanultakkal. A csend közben hirtelen úgy érezte, mintha Isten világítaná meg az elméjét. Mély levegőt vett, majd így válaszolt: „Minél dühösebb két ember, annál távolabb kerülnek egymás szívétől, és kiabálniuk kell a lelki távolság miatt, hogy a hang elérje a másikat messziről.”

Amikor dühösek vagyunk, gyakran elveszítjük az uralmat az érzéseink, a viselkedésünk és a szavaink felett. Ilyenkor a kiabálás helyett jobb lenne imádkozni, és türelmet kérni Istentől. Egyszer egy gyermek megkérdezett egy papot, hogy mit tegyen, amikor dühös. A pap a következő tanácsot adta neki: „Menj, és nyiss ki egy ablakot. Miközben a nyitott ablak mellett állsz, lélegezz nagyokat, fújd ki a levegőt, és kérd a Szentlelket, hogy nyugtasson meg és adjon bölcsességet, hogy minden helyzetben helyesen tudj cselekedni.” Ne engedjük, hogy a harag akkora lelki távolságot teremtsen, amely után már nehéz lenne visszatalálni a másik félhez!

Erni-Szakács Szilárd