Valójában ki is a Mikulás?

Ha visszagondolunk, egész gyermekkorunk valójában olyan, mint egy mese. Olyan történeteket hallhattunk végig, melyeket a szüleink vagy az előttük járó generációk találtak ki és adtak tovább nemzedékről nemzedékre. A meséink főhősei, vagyis a Fogtündér, a Húsvéti nyuszi és a piros ruhás, nagy pocakos Mikulás bácsi, mind azok a különleges alakok, akik életre keltették gyermeki fantáziánkat. Az ő tetteik, csodás cselekedeteik és az emlékük színesítette meg a gyermekéveinket, és varázslatossá tették bizonyos napjainkat.

Nekik köszönhetjük azt, hogy nem voltunk bánatosak a fogaink elvesztése miatt, mert tudtuk, hogy a párnánk alatt meglepetés rejtőzik majd. Ők voltak azok az áldott lelkek, akik minden évben meglátogatták a jó gyerekeket, egy-egy apró ajándékot rejtve a csizmájukba vagy kosarukba. Velük érkezett a varázslatos várakozás, és ők tanítottak meg minket arra, hogy az ünnepi izgalom mennyire különleges érzés.

De ugye tudjátok, hogy az ő történetük több mint egyszerű mese vagy szájról szájra terjedő mende-monda? Ők valaha élő emberek voltak, akiknek jó cselekedetei mára bejárták az egész világot, és ma is beragyogják minden gyermek és felnőtt ablakát. Nem szabad megfeledkeznünk róluk (sem), sem arról az egyszerű igazságról, hogy a jóság mindannyiunk szívében ott lapul. Ha pedig időben és helyesen cselekszünk ezzel a jósággal, ki tudja, néhány évszázad múlva talán már nekünk írnak leveleket, rólunk szavalnak verseket, vagy dúdolnak dalokat.

A mai napon emlékezzünk meg valakiről, aki jó néhány évvel ezelőtt kezdte a munkáját, és a mai napig nem fáradt el abban, hogy boldogságot csempésszen a szívünkbe. Ő nem más, mint a kicsik és nagyok örök kedvence: a Télapó. 🎅

A Mikulás története

Szent Miklós talán az egyik legritkábban emlegetett szent, akit, ha nem piros ruhában és nagy, ősz szakállal képzelünk el, talán eszünkbe sem jutna. A 3-4. századtól kezdődően mégis őt tekintjük az első igazi Mikulásnak. Bár nem viselte a ma ismert jelképes ruházatot, jósága és segítőkészsége határtalan volt, különösen a szegények és rászoruló családok iránt. Általa, az ő idejében alakult ki a december 6-ai ajándékozás hagyománya, amelyet napjainkban is követünk. Az ajándékok éj leple alatti kiosztása is hozzá kapcsolódik, hiszen Miklós püspök esténként csempészte az aranyat a rászorulók házához.

A későbbiekben, akármennyire is meglepő lehet, a hosszú, fehér szakállas ábrázolást a pogány kultúrából vettük át. Ez abban az időben történt, amikor Jézus Krisztus születését december 25-én kezdték el ünnepelni. Ezen keresztény ünneppel azonos időben a pogány nép is megemlékezett szentjéről, Odin istenről. Az ünnep neve Yule volt, az istenség pedig egy hosszú, ősz szakállas, kerekpocakú isten, aki az égen repkedett. Itt kezdtek el leginkább a Mikulás külső tulajdonságaival foglalkozni, vagy legalábbis felruházni néhánnyal.

Jó pár évszázaddal később, egészen pontosan a protestáns vallások európai terjeszkedésének idejében az emberek elkezdtek kevesebb figyelmet fektetni a szentre, aki régebben megannyi anyagi problémával küzdő embernek segített. Ez bizonyára az egyházak műve volt, ugyanis a december 6-ai ünneplést áttették december 25-ére, azaz Jézus Krisztus születésnapjára. Ezzel az volt a szándékuk, hogy a Mikulás helyett a valódi csodát, Jézust helyezzék középpontba, s ez látszólag sikerült is nekik. A dátum módosítása mellett, Németországban még a nevét is átváltották Christkind-re, amely változtatás tulajdonképpen a mai használatának, a Kris Kindle-nek az előde.

Bár Németország és Észak-Amerika igyekezett megfeledkezni Szent Miklósról, Hollandiában nem felejtették el sem őt, sem pedig a nevéhez kapcsolódó ünnepet, amit náluk már Sinter Claus-ként emlegettek. Hollandiától egy kicsit északabbra, Angliában sem hagyták ám, hogy a Mikulás szelleme csak úgy eltünjön, ugyanis Father Christmas néven továbbra is a karácsonyi ünnepkör jóságos megtestesítőjeként tartották számon. Az elkövetkezendő európai gyarmatositások során, az új világ megjelenésével együtt visszatért valami régebbi is, ez pedig tulajdonképpen a holland és angliai Mikulás keveréke, név szerint legalábbis. A két név összeolvadásának köszönhetően őt már Santa Claus-nak becézték, és akármennyire is hihetetlen, pillanatok alatt, az addig ellenkező amerikaiak Mikulásává is vált.

Fentebb ugyan már bemutattam néhány jellegzetesség eredetét, az igazi Mikulásról alkotott modern elképzelések és rajzok viszont csak a 19. század első felében jelentek meg New Yorkban. 1821-ben egy gyermekkönyvben ábrázolták őt először Santa Claus néven, aki egy kedves, idősödő bácsikaként jelent meg, pocakkal, szakállal, és egy barna öltözetben, mely kedvenc színe is volt. Ekkor jelent meg mellette először a rénszarvasok által húzott szán is, amely olyan magasan szállt, hogy szinte a csillagokat érte, így bepillanthatott minden jó gyermek otthonába szerte a világon.

1863-ban egy amerikai grafikus, Thomas Nast kapott felkérést, hogy készítsen ábrázolást a Mikulásról. Ő alkotta meg a végleges képet, amely csak néhány ponton tért el a korábbi leírásoktól. Fontos tudni, hogy Nast számára ez a munka kiemelkedően fontos volt: közel három évtizedet szánt rá, hogy egy barátságos, szeretetteljes alakot teremtsen meg.

Az öltözék színe is neki köszönhetően vált barnáról pirossá, ami a püspöki viselet színe volt. (Érdekesség, hogy a Coca-Cola híres csomagolása is teljes mértékben Mikulás jellegzetes színeiből inspirálódott. :D)

A Mikulással kapcsolatos leírásokban gyakran szerepel, hogy ő egy hideg vidéken él, ahol a rénszarvasok szabadon barangolhatnak, és még a sarki fény is megcsodálható. Ezek az elképzelések arra késztették az embereket, hogy a rendelkezésre álló információk alapján egy megfelelő lakóhelyet társítsanak hozzá. A legendák szerint a Mikulás otthona az Északi-sarkon található, de sokan Finnország legészakibb vidékével, Lappfölddel is azonosítják. Pontosabb teóriák szerint birodalmát a lappföldi Rovaniemi városában hozta létre, ahol manó segítőivel együtt most is szorgosan készülődik, hogy minden gyermek álma valóra válhasson.

Természetesen a manók jelenléte kérdéses, és a mostani Mikulás kilétét is titkok övezik, de amit biztosan tudhatunk, az, hogy ő valóban élt. Legendájának alapja Szent Miklós volt, akit Odin pogány isten tulajdonságaival ruháztak fel. Évszázadokon át sok minden megváltozott vele kapcsolatban, többek között a neve is, de rengeteg gyerek és felnőtt várja titkon, hogy a Mikulás szánja elinduljon és szétszórja ajándékait.

Nem bűn hinni a mesékben, a csodákban sem, hisz általuk nyerünk új reményt, és ez, különösen most, az adevnti időkben is fontos! Úgyhogy, ha eljutottál a cikkem végéhez, mindenképpen igyekezz megírni a leveled a Télapónak, aki a nagy munkában biztosan mosolyogva fogja olvasgatni, s ha jó gyerek voltál, teljesíti is azt, amit kértél tőle.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály