A hatalom és az emberiség felfedezése

Mély merülés J.M. Coetzee A barbárokra várva című művében

J. M. Coetzee A barbárokra várva című regénye kétségtelenül a kortárs irodalom egyik kiemelkedő alkotása. A hatalom, az identitás és az erkölcsi dilemmák mélyreható feltárásával Coetzee regénye feltárja az emberi természet sajátosságait, és az olvasókat nemcsak maga a történet, hanem az általa kiváltott témák és kérdések is elbűvölik. Azok számára, akik elgondolkodtató és kiválóan megírt munkát keresnek, ez a regény figyelemre méltó ajánlás, összetett cselekményével, gazdag karaktereivel és sokszor lebilincselő fordulataival.

Az 1980-ban megjelent regény mélyreható mű, amely dacol az egyszerű osztályozással, egyesítve a fikció elemeit a mély filozófiai és lélektani vizsgálódásokkal. A birodalom perifériáján fekvő, névtelen gyarmati városban játszódó regényt gyakran posztkoloniális kritikaként kategorizálják. A cím jelentős súllyal bír, és arra ösztönzi az olvasót, hogy gondolkodjon el a mögöttes jelentéseken. Magában foglalja a gyarmatbirodalmi korszakot és a félelmet is egyaránt. A barbár nem csupán kívülálló, hanem a szülpföld ellensége is, aki lehet más népból való, de akár a térség lakosa is. Ehelyett tükrözi az emberiség eredendő hajlamát, hogy létrehozza a „másikat”, hogy kijelölje a civilizáció határait. Ezt a fogalmat művészien tárja fel az egész könyv, miközben a bíró a „másik” dehumanizálásának veszélyein elmélkedik – ez a téma a mai társadalmi-politikai légkörben is rezonál. A barbárokra várva lényegében a gyarmati kizsákmányolás és a hatalmon lévők erkölcsi dilemmáinak maró kommentárjaként működik. A történet középpontjában a meg nem nevezett bíró áll, aki a birodalom határain kívül élő „barbárokat” leigázó elnyomó rendszerben való bűnrészességével küzd.

A gyarmatbirodalom meg nem nevezett határvárosában játszódó történetet a bíró szemén keresztül ismerjük meg – egy kíváncsi és önelemző karakter, aki a saját lelkiismeretével küzd. A cselekmény akkor kezdődik, amikor a feszültség növekszik a birodalom és az úgynevezett barbárok között, akik a birodalom szélén lévő sivatagi földeket lakják. Ahogy a történet kibontakozik, a hatalom és a sebezhetőség bonyolult táncának lehetünk tanúi, ahol az elnyomó és az elnyomott közötti határvonalak elmosódnak. Ezt jeleníti meg a legjobban a bíró és a megkínzott „barbár” lány kapcsolata. Coetzee ügyesen építi fel a regényben szinte végig jelen levő feszültséget, mondhatni, hogy feszültséggel és erkölcsi kétértelműséggel teli légkört teremt.

A regény környezete létfontosságú szerepet játszik a karakterek pszichológiai ábrázolásában. A pusztulással és hanyatlással jellemzett határváros a császári hatalom hanyatlását és az ezzel járó elszigeteltséget szimbolizálja. Coetzee tájleírásai kísértetiesek, a terméketlenség és a végzet érzését idézik fel. A kopár sivatag, a nyomasztó hőség és a zord környezet metaforaként szolgál arra az erkölcsi pusztaságra, amelyben a szereplők élnek. A bíró útja ezen a barátságtalan terepen tükrözi belső zűrzavarát és a megváltás keresését.

A bíró a regény egyes szám első személyű elbeszélője és főszereplője is egyben. Ebben a szerepben minden az ő szemszögén keresztül jut el az olvasóhoz. Békében akar élni, szolgálva birodalmát anélkül, hogy megkérdőjelezné gyarmati projektjének célját vagy hatásait. A bíró önismereti utazásra indul a regényben, nemcsak birodalmának képmutatásával, hanem saját tagadásával is szembesítve önmagát. A nomád lány Joll kínzásának egyik áldozata, aki hátramarad, miután apját megölik Joll kínzókamrájában. A lábai eltörtek a bokájánál, és soha nem jöttek helyre. Nyomorék maradt, s emiatt két bottal kell járnia. A szemét megégették, ezáltal mintegy megkárosítva a látását. Többnyire vak, bár kilát a perifériájáról. A bíró koldusként talál rá, és befogadja. A lány testét hegek borítják, és a bíró pedig megszállottja lesz, hogy megtudja, mi történt vele. A lány iránti megszállottsága túlmutat a sebhelyein, és végül úgy tűnik, hogy beleszeret az utazás során, amikor visszaviszi őt sivatagi népéhez. Joll ezredes talán az egész regégy legvisszataszítóbb, legellenszenvesebb szereplője. Valóban, fekete napszemüvegével és fekete kocsijával klasszikus gazember szerepét játssza. Joll a Birodalom kétértelmű titkosrendőrségének ügynökeként tűnik fel, azzal az ürüggyel, hogy „barbár” ellenségeket keres, de valójában az a küldetése, hogy kínzással kiterjessze hivatala terrorkampányát. A férfi kínzást visz a Birodalom külső részeire, és ha eléggé alaposan és mélyen olvassuk Coetzee regényét, arra is rájövünk, hogy még élvezi is azt, amit csinál.

A regényben olyan témák jelennek meg, mint például imperializmus, gyarmatosítás, férfi szexualitás, erőszak vagy akár a másik ember megfélemlítése. Ezek a tematikák hol külön-külön, hol pedig egybefonódva jelennek meg az egyes fejezetekben. A mű egyik legkiemelkedőbb témája az imperializmus. A regényben az imperialista mentalitás és akciók különböző dimenzióit látjuk leleplezni. A Birodalom szorongó igénye, hogy folyamatosan dicsőítse önmagát, rávilágít az imperialista nagyszerűség és igazságosság egyetemesebb valóságaira, amelyek ismét a hatalmi mandátum igazolására szolgálnak. A gyarmatosítás folyamata, amint azt a regény is illusztrálja, több mint egy kulturális vagy ideológiai „imperialista” projekt. Ez egy erőszakos, fizikai esemény, amely a Földön és a gyarmatosítottak testén játszódik le.

Ahogy A barbárokra várva ábrázolja, a gyarmatosítás tapasztalata sokak életére hatással van. Látjuk a törzsi nomádoknak okozott károkat, mind a kínzás, a trauma és az erőszak tekintetében, mind a migráns életmódjukba való behatolás tekintetében. Látjuk a gyarmatosítás földre gyakorolt hatását is, ahogy a folyópartok égnek, elsivatagosodás kezdődik, a halászokat bántalmazzák és a mezőket elárasztják. A gyarmatosítás, amint azt a regény bemutatja, mély erőszakkal és bomlasztással jár. A történet a hatalom fizikai következményeit közvetíti, hogyan származik a fizikai fájdalomból félelem és szorongás. Joll és Mandel nyilvános helyeken kínzásokat hajtanak végre, nemcsak azért, hogy megmutassák hatalmukat ellenségük felett, hanem azért is, hogy szenvedéstől való félelmet keltsenek körülöttük. Összetett hatalmi dinamika játszódik le a bíró és a lány között. Bár fizikailag nem bántja a nőt, mégis kihasználja a hatalmát, levetkőzi és furcsa intimitás rituáléjának veti alá.

Egy olyan regényről beszélünk, amely igen gazdag iróniában és maró gúnyban egyaránt. A narratíva motorja arra az ironikus projekcióra épül, hogy a nomádok a barbárok, miközben valójában a Birodalom brutálisan erőszakosnak, sőt barbárnak mutatja magát – pontosan abban, ahogyan ellenségével, a barbárokkal bánik. A barbár fogalmat a Birodalom saját erőszakának igazolására használja. A bíró kifejezi vágyát: „csendes élet csendes időkben”, és felháborodik, amikor Joll és a Harmadik Iroda kínzó módszereit bevetik. A bíró vágya, hogy tudatlan maradjon birodalmának borzalmairól, egy egyetemesebb iróniát tükröz, amely azokra vonatkozik, akik liberális kiváltságokat élveznek. Jótékonysága a nomád lányért összetett iróniát tartalmaz. Kijelentve: „Megszabadítottam őt a koldulás szégyenétől, és beültettem a konyhába mosogatólánynak”, a bíró leleplezi önmaga nagylelkűségét, miközben tagadja a nő körülményeinek okait. Míg a nőt birodalma megkínozta, megvakította és kiszorította, ő csak saját feltételezett nagylelkűségével van tisztában. De ez a kijelentés nemcsak a férfi vakságát ragadja meg, hanem elnyomja azt a tényt, hogy ő is kihasználja a lányt: minden este bejön a szobájába, és a férfi fetisisztikus, erotizált felfedezésébe kezd sebhelyes, megkínzott húsának. Megszállottja lesz, lenyűgözi őt, és szeretne tanulni róla. „Jótékonysága” valójában a kapzsisága, az a vágy, hogy valami titokzatos tudást szerezzen róla.

A mű egy gyönyörűen kidolgozott regény, amely túllép történelmi kontextusán, hogy visszhangra találjon a kortárs olvasókban. Coetzee hatalom, erkölcs és emberi állapot feltárása nem csupán egy messzi országban játszódó történet, hanem saját társadalmi küzdelmeink és etikai dilemmáink tükörképe. Kísérteties prózájával, mélyen bevésett karaktereivel és elgondolkodtató témáival ez a regény olyan kitűnő olvasási élményt nyújt, amellyel minden gondolkodó olvasónak érdemes foglalkoznia!

Mindenkinek csakis azt tudom ajánlani, hogy vegye kézbe ezt a csodálatos könyvet, és merüljön el abban a durva, vad, de igazán sokatmondó világban, amelyet John Maxwell Coetzee tár elénk A barbárokra várva című regényében.

Erni-Szakács Szilárd