Szilárd második tanmeséje

A távolság

A tizenhatodik században az emberek kocsival, ló- vagy szamárháton utaztak. Nem léteztek autók, buszok, vonatok, villamosok, repülőgépek vagy más modern közlekedési eszközök. Akiknek két vagy több lóval húzott kocsijuk volt, gazdag embereknek számítottak. Dávid, a tehetős és vallásos földbirtokos, gyönyörű feleségével és két lányával élt palotájában. A családnak egy tapasztalt és bölcs hintása is volt, Tom, aki több mint negyven évig hűségesen szolgálta őket.

Amikor Tom elérte a nyugdíjkorhatárt, úgy döntött, visszavonul. Nem habozott meghozni ezt a döntést, mivel úgy érezte, eleget dolgozott már életében. Dávid szomorúan fogadta a hírt, hiszen Tom volt a kedvenc kocsisa. Nyugodt, becsületes és szorgalmas emberként nagyra tartotta őt. Mégis elfogadta Tom döntését, és engedte, hogy nyugdíjba vonuljon.

Tom távozása után Dávidnak új kocsist kellett találnia. Meghirdette az állást, és három jelentkező érkezett a házához: Sándor, Nátánáel és Márk. Dávid úgy döntött, hogy teszteli őket, és a legjobbat választja ki. Összehívta a három férfit, és elmagyarázta, hogy az kapja meg az állást, aki a legközelebb tudja hajtani a kocsit a szakadék széléhez.

Elsőként Sándor mutatta meg tudását. A kocsija és a szakadék szélének távolsága öt méter volt. Másodikként Nátánáel következett, aki még közelebb merészkedett: két és fél méterre a szakadék peremétől. Végül Márk került sorra, aki éppen ellenkezőleg: a lehető legtávolabb tartotta a kocsit a szakadéktól.

A próba után Dávid elgondolkodott. Egy ideig csendben maradt, majd hirtelen Márkra mutatott, és kijelentette, hogy ő lesz a család új kocsisa. Sándor és Nátánáel értetlenkedve néztek össze. Nem értették, miért nem a bátorságukat jutalmazta. Végül Sándor összeszedte bátorságát, és megkérdezte Dávidot:

– Miért Márkot választod? Bizonyítottam, hogy én vagyok a legjobb sofőr. Én vagyok a legalkalmasabb jelentkező erre a munkára!

Dávid nyugodtan válaszolt:

– Azért választottam Márkot, mert ő a legmegfelelőbb ember erre a munkára. Türelmes, tisztelettudó, alázatos, és biztonságosan vezet. Amikor el kell mennem valahova, azt szeretném, hogy ne érezzem magam veszélyben, és biztos legyek benne, hogy a családom is biztonságban van. Nem akarok olyan kocsival utazni, amelyet egy túl bátor ember vezet.

Ne keresd a bajt, jön az magától is. Ez a történet arra tanít minket, hogy legyünk alázatosak, akárcsak Jézus, az Isten Báránya. A kísértések és problémák mindig jelen lesznek az életünkben, de nem szabad arrogánssá, agresszívvé válnunk, vagy engednünk a kísértésnek. Amikor problémákkal kell szembenéznünk, mindig emlékeznünk kell Jób példázatára, aki alázatos ember maradt, és Isten mellett döntött a legnagyobb próbák idején is!

Erni-Szakács Szilárd