Ma este nosztalgia… – 5. rész

Barbie mesés Karácsonya

„Ez egy önző világ. És önző világban csak az önzés hoz sikert.”

Mi lehetne nosztalgikusabb annál, mint felnőttként visszaemlékezni gyerekkorod meghitt, varázslatos karácsonyaira? Az évnek ebben a különleges időszakában jólesik egy pillanatra megállni, visszatekinteni a múlt emlékeire, és hagyni, hogy az ünnepi hangulat átjárja a szívünket. Egy kis nosztalgikus utazással szeretnék segíteni nektek az ünnepi hangolódásban, ezért ma a Barbie mesés Karácsonyának történetét idézem fel nektek.

Az évek során Barbie több szerepet is magára öltött, hiszen volt már tündér, sellő, de akár hattyú is. A sok szerep eleinte furcsa lehet, de ha jobban belegondolunk, mindez azt üzeni, hogy milyen sokoldalúak lehetünk, illetve mindenki megtalálhatja a neki kedvező szerepet. A mai történetben Barbie Eden Starling egy híres, ám elég önző színész történetét meséli el, aki Londonban él.

Az életben, minden olyan történésért, melyet befolyásolhatunk, a döntéseink felelősek. Döntünk arról, hogy mit tanulunk, kivel vagyunk, hova megyünk. Ha akarjuk, ha nem, a döntéseink nagyban meghatározzák azt, hogy milyen személyek vagyunk. Ez a történet is egy döntéssel kezdődött, hiszen Eden úgy dönt, hogy a színházi társulatának tagjai az ünnepek alatt is dolgozzanak, ezzel megfosztva őket a karácsonyozás örömétől.

Természetesen senki nem repes az örömtől és fel is lázadnak ellene, de mit sem ér lázadásuk, ha Eden rendíthetetlen döntésével kapcsolatban. Azt hiszem, sokan háborodtunk volna fel döntésén, de vajon hányan gondolkodtunk volna el, hogy miért döntött így?

Bár döntéseinkért mi magunk vagyunk felelősek, még szolgálhatnak társaink segítségként, akiktől jó, ha tanácsot kapunk. Ebben az esetben három karácsonyi szellem – a múlt, a jelen és a jövő szellemei – látogat el hozzá, hogy megmutassák neki a tettei következményeit és ezzel segítsenek rajta.

Az első szellem a múltba viszi őt, és megmutatja neki, milyen boldog és gondoskodó kislány volt, mielőtt Miss Abby rideg tanításai megváltoztatták volna. A jelen szelleme ráébreszti, hogy a mostani önző viselkedése milyen fájdalmat okoz másoknak, különösen Catherine-nek és a társulat többi tagjának, akik családjuktól távol töltik az ünnepet. Végül a jövő szelleme egy sötét jövőképet tár Eden elé: egy magányos, boldogtalan életet, ahol senki sem törődik vele, és a színház, amelyet szeretett, bezár.

Eden ezek után rádöbben, hogy sürgősen változtatnia kell az életén. Az álmokból felébredve elhatározza, hogy jóváteszi hibáit. Visszavonja a karácsonyi próbákról szóló utasítását, és hazaengedi a társulat tagjait, hogy együtt lehessenek szeretteikkel. Emellett egy kedvesebb és önzetlenebb emberré válik, aki most már érti, hogy a szeretet és az ünnep szelleme sokkal fontosabb, mint a saját önzése.

Szeretnék kicsit reflektálni a cím alatt feltüntetett idézetre is, melyet a meséből emeltem ki. Valóban csak az önzés hoz sikert életünkben? Egy részem azt állítja, hogy ez teljes mértékben butaság, míg egy másik felem egyetért ezzel a kijelentéssel. Önző világot élünk, ez tény, de nem hinném, hogy csak az önzés hoz sikert. Bármit is akarunk elérni az életben, alázatosaknak és tiszta szívüeknek kell maradnunk, de néha belefér egy kis önzés, hogy csak magunkra gondoljunk. Talán ezt már nem is hívnám önzésnek, inkább csak törődésnek önmagaddal.

Legyen ez a cikk egy emlékeztető, hogy nem kell mindig önzőnek lenni, hogy valamit elérjünk. Valamint, hogy az ünnepek nem az anyagiakról, hanem a lelki kifizetődésről szólnak.

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év