Szilárd első tanmeséje

A tűzeset

A Kovács család egy átlagosnak mondható család volt, Glasgow városközpontjának közelében éltek. Kovács János, a családfő a helyi kórházban dolgozott orvosként. Szakértelme és elkötelezettsége miatt sokan tisztelték, hiszen számos ember életét megmentette. Felesége, Kovács Anna, földrajztanárként tevékenykedett egy közeli iskolában. Szigorú, de emberséges tanárként ismerték, aki szívesen szervezett jótékonysági eseményeket, hogy támogassa a nehezebb sorsú diákokat. Egyetlen gyermekük, a hétéves Kovács Márk, boldogan töltötte napjait szerető családjában.

A városban mindenki tudta, hogy nagyon vallásosak: János bibliai témájú könyveket írt, és gyakran vállalt önkéntes munkát a rászorulók megsegítésére. Amikor a helyi pap beteg volt, János helyettesítette őt a miséken. Anna süteményeket sütött és limonádét készített, hogy eladásukkal támogassa a közösséget. Márk sem maradt ki a családi példából: szívesen járt bibliaórákra, ahol a hit alapjait tanulta.

Egy hideg december 25-én, amikor a család Jézus születésnapját ünnepelte, váratlan tragédia történt. A karácsonyfa égősorát senki sem kapcsolta ki, és éjjel a fa lángra kapott. A tűz gyorsan terjedt, és a füst sűrű homályba borította a házat. A füstérzékelő éles hangja riasztotta a családot. János felkapta a kis Márkot, és Annával együtt kimenekültek a házból.

Amint János értesítette a tűzoltókat, Márk hirtelen visszaszaladt a lángoló házba, hogy megkeresse szeretett plüssmackóját. Bár sikerült megtalálnia, a lépcső közben összeomlott. A gyerek az erkélyhez menekült, és onnan kiáltott segítségért. János és Anna kétségbeesve figyelték, ahogy a fiú a füsttől elrejtve állt a magasban.

János ekkor bátorította Márkot: „Dobd le a mackót, mi majd megkeressük később!” Miután Márk ledobta, János így folytatta: „Ugorj le, kedves fiam, elkaplak!” Márk bizonytalan volt: „Nem látlak az erkélyről, apa!” Az apa válasza határozott és megnyugtató volt: „Ne félj, én látlak, és elkaplak!” Márk végül összeszedte bátorságát, és leugrott. Az apja elkapta, és megmentette őt.

Amit Márk tett, talán a legmegfelelőbb meghatározása a hitnek: bizalom a remélt dolgokban és meggyőződés a láthatatlan dolgok létezéséről. Hiszünk Istenben, Jézusban, a Szentlélekben, Máriában, a szentekben és az angyalokban, még akkor is, ha soha nem láttuk őket. Ez a hit: hinni valamiben vagy valakiben, akit soha nem láttál az életedben! A csoda egy olyan jelenség, amelyet a természeti vagy tudományos törvények nem tudnak megmagyarázni, és ezért valamilyen természetfeletti okra vezethetők vissza. A csoda a hiten keresztül érthető meg, nem az értelem által. A látható és láthatatlan világok együtt, egy időben, egymásba fonódva vannak jelen, mindkettőt Isten teremtette. Az érzékelhető világot öt érzékünkkel érzékeljük, míg a láthatatlant lelkünkkel és hitünkkel.

Erni-Szakács Szilárd