Ki volt Polconszaró György?

Vécézés a 14-16. században

A 14. és 15. században már elterjedt a várakban, kastélyokban és városokban, hogy a nagyobb dolgukat elvégezhessék egy olyan helyen, ahol a szükséglet anyaga a várfalon vagy kastélyfalon keresztül távozott; csövön vagy anélkül. Ez a megoldás jelentős fejlődést jelentett a korábbi vedres vagy bilis módszerekhez képest, hiszen egyszerűbb és kényelmesebb volt az emberek számára.

A mellékhelyiségeket gardróbnak nevezték, hiszen itt tárolták a ruhákat is. Furcsának tűnhet, de ennek oka az volt, hogy a helyiségben keletkező ammónia felszivárgott, és segített távol tartani a tetveket és bolhákat a ruháktól.

A városi környezetben a 15-16. századra elterjedtek az úgynevezett polcos erkélyek, amelyek a sikátorok fölé nyúltak ki. Ezeken a polcokon végezték el dolgaikat, a maradék pedig közvetlenül az utcára került. Ez a gyakorlat, bár higiéniai szempontból problémás volt, kényelmes megoldásnak számított.

Polconszaró György

Polconszaró György egy magyar nemes volt, aki az első gardróbokat és polcos erkélyeket honosította meg Magyarországon. Egy 1429-es, Luxemburgi Zsigmond király által kiadott oklevélben Georgius Polczonczaro Dictusként, avagy Polconszaró Györgyként említik. Gúnynevét kortársai előszeretettel használták, és abból adódott, hogy szerintük az általa építtetett polcos mellékhelyiségen ülve végezte el dolgát.

György szolgálóival építtette meg a saját gardróbját, majd ennek híre gyorsan elterjedt az országban. Bár pontos adatok nincsenek róla, a legenda szerint a találmánya sokak számára példát jelentett, és hamarosan más nemesek is követték a példáját.

Mit jelent ez számunkra?

Polconszaró György nélkül is valószínűleg elterjedt volna ez az újítás, de érdekes belegondolni, hogyan lett valakiből a higiéniai fejlődés egyik szimbolikus alakja egy gúnyos név kapcsán. Az is mutatja, hogy abban az időben sokan nem tekintettek jó szemmel az ilyen újításokra, és még a nemesi körökben is tréfálkozás tárgya volt a polcos vécézés.

Mégis, ahogy a korabeli megoldások fejlettebbek voltak a korábbiaknál, a mai angolvécék jelentik az igazi higiéniai forradalmat. Ha fejlődést szándékozunk elérni, az sokszor olyan dolgokból indul ki, amelyeket először furcsának vagy humorosnak tartanak, de éppen ezek nyitják meg az utat az új lehetőségek felé.

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály