Aki az óceánban magadra hagyott…

Nincs joga tudni, mit tettek veled a cápák, vagy hogyan sikerült kijutnod a partra

Mikor először elolvassuk ezt a kijelentést, biztos nem arra gondolunk, hogy aki megbántott minket, annak nincs joga ítélkezni felettünk, hanem kérdőjelek jelennek meg bennünk, hogy vajon mit is próbál üzenni. Ez teljesen normális, sőt szerintem ritka az olyan ember, aki egyből tisztán látja a mondanivalóját.

Na de miért is olyan ködös előttünk egy ilyen egyszerű mondat lényege?

Rengeteg cikk, interjú, bejegyzés található az interneten a gyógyulással, a gyógyulás folyamatát felgyorsító tanácsokkal kapcsolatosan, viszont ritka az olyan, amelyik arról szólna, hogy mi is a teendő azokkal az emberekkel, akik szenvedést okoztak nekünk. Így még szép, hogy gondot okoz egy olyan kijelentés értelmezése, mely pont ezt foglalja magában. Miután sikeresen felépítettük önmagunkat a nulláról, nehéz szembesülni a „gonosszal”, aki miatt szükséges volt ez a folyamat. Ilyenkor jön jól egy olyan cikk végigolvasása, amelyet épp most olvasol.

Persze, hogy mindenki elméjében megfordul a bosszú, de azt is figyelembe kell venni, hogy senki másnak nem fogunk rosszat okozni vele, csak önmagunknak. A pillanat hevében igazán megnyugtató érzést kelthet, viszont amilyen hamar boldogsággal tölt el, olyan hamar el is múlik. Miután elmúlt, nem marad más, csak megint az a nyomasztó üresség, mely a kezdetektől uralt minket. Lehet, hogy az illető átélte azt, amit mi, viszont mi nem leszünk ettől hosszútávon boldogabbak, csak pillanatnyilag. Ezért nem szabad másokra koncentráljunk, mikor a saját gyógyulásunkról van szó! Mi vagyunk a fontosak, a saját mentális egészségünk, és a legvégén az élet majd úgyis elrendezi mindenki sorsát.

Amit igazán magában foglal a fenti kijelentés, az az, hogy aki megbántott minket, annak semmi joga ahhoz, hogy beleszóljon, miként próbáltunk túllépni, és abba sem, hogy kihez/kikhez fordultunk segítségért. Azt sem szabad megengedjük, hogy érintsen minket az ő véleménye, hisz egykor mindent megtettünk volna érte, de miután hátba szúrt, még arra sem érdemes, hogy tudomásul vegyük létezését.

Ezek az emberek megtették, amit jónak láttak, megbántottak, de ezután útjaink szét kell váljanak, mivel semmi esélyünk a teljes gyógyulásra, ha még mindig jelen vannak az életünkben. Ez érvényes arra a környezetre is, ami tönkretett minket. Nem lehet továbblépni abban a környezetben, ahol meg lettünk bántva vagy csalódás ért minket. Fontos, hogy jól meg tudjuk válogatni, kikkel vesszük körbe magunkat, kiket engedünk közel magunkhoz, és kikkel mit osztunk meg. Elsőre nehéz megkülönböztetni egy barátot egy manipulátortól, hiszen mind ügyesen elhitethetik velünk, hogy valóban szeretnek. Ilyenkor az idő válik a legjobb szövetségesünkké, mert előbb-utóbb úgyis kimutatják a foguk fehérjét.

Befejezésképpen ki szeretném hangsúlyozni, hogy igen, vannak olyan esetek, amikor valaki megérdemel egy második esélyt, viszont az nagyon ritka. Nem élhetünk abban a tudatban, hogy mindenki érdemel még egy próbát, mivel az nagyon fájdalmas lesz egy idő után. Abban a tudatban sem élhetünk azonban, hogy abszolút senki nem érdemes egy második esélyre! Ismerni kell a helyzetek között a különbséget, figyelni kell arra, hogy ki mit tesz azért, hogy újra megszerezze bizalmunkat, és így kell a döntést meghozni, hogy az illető érdemel-e egy második esélyt tőlünk. Nehéz ez a döntéshozatal, a folyamat, viszont az ember sajnos csak úgy tanul a hibáiból, ha a saját bőrén megtapasztal mindent. Beleértve a fájdalmat és a csalódást is.

Addig is, mindenkinek, aki épp ilyen élethelyzetben van, tudom garantálni, hogy lesz jobb. Minden kialakul a legvégére!

Kiemelt fotó: Margo Kazak illusztrációja

Tapaszi Jessica,
Ady Endre Elméleti Líceum,
12. E osztály