Az én kis sarkom

Pati’s corner

A mesék, kivétel nélkül mind-mind olyan jelentéseket hordoznak magukban, melyekből az emberek megszámlálhatatlanul sok dolgot megtanulhatnak. Hatalmas tévhit az, hogy a mesék és a különböző animációs filmek kizárólag csak gyerekeknek készülnek, hisz ha felnőtt fejjel újranézünk egy gyerekkorunkból fennmaradt mesét, akkor sokszor olyan mély jelentésekre bukkanunk, amelyekre nem is számítunk.

Nagyon fontos számomra, hogy az, amit nézek, értéket és tudást képviseljen, emellett gyerekkorom meghatározó részét a mesék világa töltötte be, így a Pati’s corner-ben olyan véleményanyagokat olvashattok tőlem, melyek valamilyen úton-módon visszavezethetőek a mesék világába.

A célom az, hogy az Olvasókat visszakalauzoljam a gyerekkorukba, és olyan régi, elfeledett emlékeket idézzek fel bennük, amelyeket a mesék újra életre kelthetnek – és talán új értelemmel is gazdagodhatnak!

Aranyhaj és a nagy gubanc

Az egyik legcsodálatosabb dolog, amit egy ember képes megtanulni, az az álmodozás. Gyermekkorban nagyon fontos, hogy megtanuljunk nagyokat álmodni, hisz ennek köszönhetően leszünk később eléggé kitartóak ahhoz, hogy tegyünk az álmaink megvalósításáért, és a kudarcok ellenére se adjuk fel a harcot. A szülőknek éppen ezek miatt van hatalmas felelősség a vállukon, hisz olyan dolgokat kell megtanítsanak és átadjanak gyermekeiknek, melyeket lehet, hogy még nekik sem tanítottak meg megfelelően.

Kiskoromban imádtam a meséket, sokkal jobban, mint bármelyik más gyerek a környezetemben, így a reggeleket, mikor édesanyám az óvodába vagy az iskolába készített engem, mindig azzal töltöttem, hogy minduntalan különböző meséket néztem. Már jócskán a tinédzser éveimben jártam, mikor tudatosult bennem, hogy hiába íródnak a mesék inkább gyerekeknek, nagy tanulság rejlik sokukban, amit még felnőtt fejjel is nehéz feldolgozni.

Számtalan olyan mesét tudnék felsorolni, ami nálam bekerült a kedvenc kategóriába, ám most az egyik legnépszerűbbet szeretném megragadni és bemutatni neked, Kedves Olvasó!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány, aki egy elszigetelt toronyban élt édesanyjával. Nem volt ez a lány sem művelt, sem pedig nagy sikereket elért ember, viszont az álmodozásban verhetetlen volt. Boszorkány anyjának köszönhetően élete 18 évét a négy fal között töltötte, ahol egész álló nap mást sem csinált, csak tervezgetett és álmokat szövögetett. Az évek alatt ezt a képességét tökélyre fejlesztette, így mikor elérkezett a tizennyolcadik születésnapja és a felnőtté válás kapujában állt, megkérte édesanyját egy hatalmas dologra, amire eddigi élete során még nem volt példa.

Boszorkány anyja, aki valójában elrablója volt, nem pedig az, akitől az életét kapta, nemet mondott a lány kérésére, és azt parancsolta neki, hogy soha, semmilyen körülmények között ne hagyja el a tornyot, mert a világ csak kívülről szép és hívogató, belülről azonban romlott és csúnya, a lány pedig nem tudna megélni a való világban.

Aranyhaj kezdetben elfogadja anyja kérését és magyarázatát, ám egy váratlan betolakodó felkelti az érdeklődését és egyezséget kíván kötni vele. Flynn Rider, a jóképű idegen iránt a lány ugyan érdeklődést mutat, azonban nem úgy, ahogy azt elsőre a fiú gondolta. Flynn nem akar egyezséget kötni a fura lánnyal, akinek több méter hosszú haja és egy gonosz kaméleona van, ám szerencsétlenségére nem igazán van más választása, így megígéri Aranyhajnak, hogy elviszi oda, ahova a lány akarja.

Ahogy kilépnek a torony fogságából, kezdetét veszi egy olyan kaland, melyre egyikük sem számít. Ehhez társul még egy aggodalmaskodó kaméleon, egy szuperló és néhány haramia. És hogy mi csapódik még hozzájuk az út során? Rengeteg szép emlék, nevetés, boldogság és az élet apró örömei!

Aranyhaj és kalandjai már egészen kicsi korom óta velem vannak, megszámlálhatatlanszor újranéztem már, és még ennyi év elteltével is találok benne olyan apróságokat, melyek valami kis pluszt képesek adni nekem.

Nekem szó szerint lehetetlennek tűnik az, hogy egy ember egyszer se látta volna ezt az animációs vígjátékot, de ha esetleg te, Kedves Olvasó, ezek közé a (remélem) kevéske emberek közé tartozol, akkor mindenképpen tudom ajánlani, hogy ragadj popcornt és üdítőt, majd ülj le, hogy kicsit visszautazhass az időben, egészen a gyerekkorodig.

Kellemes kikapcsolódást!

Beiland Patrícia,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
I. év