Nagyvárad kincse: a nagyváradi Kiss Stúdió Színház

„A színház a pillanat művészete.” (Meleg Vilmos, a Festum Varadinum elnöke)

Másodéves bölcsészhallgatóként lehetőségünk nyílt az ügyvitel-csomag felvételére, amelynek része a Kulturális projektmenedzsment óra is. Az óra keretében különféle szervezetekhez látogattunk el, ahol betekintést nyerhettünk az események szervezésének háttérfolyamataiba.

Nem olyan régen jártunk a Festum Varadinum alapítványnál, ahol maga Meleg Vilmos, az alapítvány elnöke fogadott minket. Bár korábban szakunk néhány hallgatója végzett már önkéntes munkát náluk, most lehetőségünk nyílt egy még mélyebb bepillantást nyerni az ottani munkába. Már maga a beszélgetés is nagyon kellemesen zajlott, de ehhez hozzátett a környezet is.

Először körbevezettek minket a hely kiállításrészlegén, majd átmentünk az előadóterembe. Itt nem csak beszélgetések, de kisebb színházi előadások is terítékre kerültek. Nem titok, hogy szeretem a művészetet és a színházat is, noha manapság ritkán jutok el előadásokra. Könnyen tudok azonosulni a szereplőkkel, és ennél már csak könnnyebben tudnak a színészek kedvenceimmé válni. Jó érzéssel töltött el, hogy megannyi tehetséges színészről emlékeznek meg a szívükben is, illetve megannyi képen is szerepelnek a falakon. A mai cikkemben ezen néhány csodás színészről szeretnék nektek mesélni.

Papp Magda

Nagyvárad egyik legkiemelkedőbb dal-opera-operetténekese, művészettanára 1921. március 10-én látta meg a napvilágot Kolozsváron, majd 1992. május 25-én hunyta le örökre szemeit. Számos előadással nyerte el a közönség szeretét. A Kálmán Imre rendezte Csárdáskirálynőben is játszott, ott épp Sylvia szerepét öltötte magára.

Pályafutása során Papp Magdát nemcsak színházi karrierje alatt, hanem előtte és utána is gyakran láthattuk kamarazenei hangversenyeken. Repertoárja a klasszikus és kortárs dalirodalom számos értékes darabját felölelte, de a ritkán hallható sanzon műfaj is helyet kapott benne. A filharmonikus zenekar hangversenyein elsősorban operaáriákat adott elő, és a Római Katolikus Székesegyház Ének- és Zenekarának szólistájaként emlékezetes egyházzenei hangversenyek résztvevője volt. Szívesen vállalt fellépéseket Dankó Pista népi zenekarának nótaestjein is.

Amikor az ő képeit nézegettem, Meleg Vilmos felhívta a figyelmünket egy érdekességre: számunkra ma már természetes, hogy kottáink nyomtatott formában állnak rendelkezésre. Az egykori színészeknek azonban saját kezűleg kellett megírniuk kottáikat és szövegeiket.

Gulácsy Albert – az örök Bonviván

(=bonviván – ‘világfi, életművész’; ‘operett hősszerelmese ‹mint színész és mint szerepkör›’.)

Neve nem keverendő össze az ismert magyar labdarúgóéval, hiszen igencsak távol állt tőle. Gulácsy Albert 1918-ban született Kolozsváron, és pályája a Thália Színitanodában kezdődött. Mindössze 18 évesen lépett először színpadra szülővárosában, ami egyben nagyváradi bemutatkozását is jelentette, hiszen a harmincas évek végén a két város közös színtársulattal működött. Egy ideig a bukaresti Alhambra revüszínház tagja volt, ahol énekes-táncos bonviván szerepeivel nagy sikert aratott.

1943-ban csatlakozott a nagyváradi Szigligeti Színházhoz, amelynek harminc éven át meghatározó tagja maradt, egészen nyugdíjazásáig. Pályafutása során több mint százötven szerepben láthatta őt a közönség, legyen szó zenés vagy prózai darabokról. Például ő is szerepelt a Csárdáskirálnyő című előadásban. Egyedi bája és tehetsége felejthetetlen alakításokat eredményezett, amelyekkel méltán vált a nagyváradi színház kiemelkedő művészévé.

Köszönöm, ezt az élményt, ami nemcsak szakmai tudásomhoz, de a személyiségem fejlesztéséhez is adott!

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év