Merénylet a királyné ellen

Gertrúd királyné, II. András magyar király felesége ellen követték el az egyik leghíresebb, és a történelem egyik első, dokumentált merényletét, aminek híre ment az egész „világsajtóban”, azaz több képes krónikában is helyet kapott.

1213. szeptember 28-án hajtották végre a gyilkosságot, amikor férje a halicsi hadjáratban csatázott. Pilisben rendezték meg egy vadászaton, amelyen az osztrák uralkodó, VI. Lipót is részt vett, együtt Gertrúddal és a főurakkal. Gertrúdot a főurak meggyilkolták az első adandó pillanatban, az osztrák uralkodó is alig tudott elmenekülni. Az indok az volt, hogy a királyné az Andechsi-házból való hercegnő volt, nem magyar, hanem német, ezen felül pedig rokonaival együtt kiváltságokat kapott és földeket. András király, feleségét a merénylet helyszínéhez közel, a pilisi cisztercita kolostorban temettette el egy díszes szarkofágban. Nem állt bosszút gyilkosain, majd csak fia, Magyarország következő királya, IV. Béla, de ő is csak szimbolikusan, birtokelkobzással büntette őket.

A levél…

A főurak még a merénylet előtt megpróbálták belekeverni cselszövésükbe a magyar katolikus egyház fejét, János esztergomi érseket, akit értesítettek tervükről, támogatására számítva. Ám az érsek csak egy latin nyelvű levelet küldött, ami a vesszők hiányában kétértelműségével híresült el, amit olvashattak igenlőnek: „A királynőt megölni nem kell félnetek, helyes, ha mindenki beleegyezne, én nem ellenzem.” Mikor számonkérték Jánost, védekezhetett azonban azzal, hogy megtagadta a merénylők szándékát: „A királynőt megölni nem kell, félnetek helyes, ha mindenki beleegyezne, én nem, ellenzem.”

Kulturálisan is volt hatása a merényletnek, hiszen előbb belekerült egy 13. századi retorikai tankönyvbe, mint iskolapéldája a kétértelműségnek. Majd a 19. században Katona József Bánk Bánja aratott sikert, az egyébként a történelmi valóságtól több tekintetben elrugaszkodó darab cselekményének fontos része a Gertrúd elleni merénylet, melyet Erkel Ferenc később, 1861-ben operában dolgozott fel.

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály