A négyhetes várakozás

Advent kopogtat!

Várni és várni, mindig csak várni… Ebből áll az emberi élet. Várni a hétfőt a péntekért, a hajnalt az estéért, a telet a tavaszért. Tulajdonképpen az egész élet egy türelmi játék, amely keretein belül mindenki megismerheti önmagát, abból a szempontból, hogy mennyit, meddig és hogyan tud várni.

Talán a kis gyermekek és az idősek azok, akik a leginkább várnak valamire; akár egy új kisautóra, akár a nagy család hazalátogatására. Mindamellett, hogy a várakozás játszadozik a türelmünkkel, bizony ingerültté tenni is elég gyakorta szokott bennünket. S hogy hogyan? Mintha megbűvölné az idő kerekeit, és lassabban telnének a percek, vagy mintha megállítaná az órát, s tengelye már nem forogna.

De mit is várhatunk igazán? Egy matematika óra végét, egy rendelés megérkezését, vagy talán egy gyermek születését? Az utolsó elég érdekesen hangzik, de minden értelemben igaz.

Mai cikkemben a gyermekvárás vallási oldalát fogom boncolgatni, ugyanis mi keresztény emberek nem feledkezhetünk meg a karácsony előtti időszakról sem, hisz számunkra az ünnepet megelőző négy hét, bár egy örökös várakozás, mégis egy áldott része az évnek. Ezt az időszakot hívjuk mi Adventnek, melynek első vasárnapja pont december elsejére esik. Most pedig hadd foglaljam össze nektek néhány mondatban, hogy mi is az az advent, honnan ered, és mit is jelent számunkra kicsit mélyebben.

A legtöbb egyház az adventet úgy határozza meg, mint a karácsonyt, azaz december 25-ét megelőző négy vasárnap. A katolikus egyházakban azonban Szent András Apostol napjától, tehát november 30-ától számítódik, legalábbis az ehhez legközelebb eső vasárnaptól. Ezt a 18-24 napos időszakot nevezik az egyházi év kezdetének, maga az advent szó jelentése pedig Jézus eljövetelét jelképezi.

Története:

A történelmi kutatások alapján az advent ünnepe a 4. századra nyúlik vissza, eredetileg Galliából származik, de hamarosan Rómában is elterjedt a keresztények között. Kezdetben egy szigorú böjti időszaknak számított, amely három héten át tartott, egészen vízkeresztig, amikor a felnőtt kereszteléseket tartották. Később, a következő században, az adventet a karácsonyt megelőző időszakra helyezték át, így Jézus születésének várakozásává vált. Ekkor született meg az a szokás is, hogy az adventi időszakot Szent Márton napjától számítják. Így hat héten keresztül tartott, karácsonyig.

A (látszólag) végső simításokat a 11. században VII. Gergely pápa vezette be, amikor elrendelte, hogy az adventi időszak négy hétig tartson, Szent András napjától egészen karácsonyig. A legutóbbi változtatás ám V. Pius pápa által történt a 16. században, és kötelezővé tette az advent megtartását a keresztény közösségek számára.

Jelképek és szimbólumok:

Az advent legfontosabb szimbóluma a már említett böjt, amelynek az évszázadok során többféle formája alakult ki. A középkorban bevezetett első változat négy héten át tartott, és a katolikusok számára szinte teljes önmegtartóztatást jelentett. Ezzel szemben a református egyházakban csupán a hús, a tej és a tejtermékek fogyasztásáról kellett lemondani. A 18. században XIV. Kelemen pápa módosította a szabályokat, és a böjtöt csak a hét bizonyos napjaira, szerdára, péntekre és szombatra korlátozta. 1918 és 1956 között a böjti előírások tovább enyhültek, ekkor már csak december 24-én, vagyis karácsony előestéjén kellett tartani.

Egy másik jelentős adventi szimbólum az adventi koszorú, amely négy gyertyát tartalmaz, így minden adventi hétvégére egy gyertya jut. Az első adventi koszorút Johann H. Wichern, evangélikus lelkész készítette 1839-ben. Az eredeti koszorú egy egyszerű szekérkerék volt, amit zöld ágakkal vont be és gyertyákkal díszített, majd minden nap meggyújtott egy gyertyát. Az évek során a koszorú gyertyái többféle színben is megjelentek, mindegyik szín különböző szimbolikus jelentést hordoz. A koszorú kör alakja Isten örök szeretetét jelképezi, az örökzöld ágak pedig a reményt és az életet. A gyertyák fénye Jézus eljövetelét és az általa hozott világosságot jelképezik. Gyakran egy vörös szalag díszíti a koszorút, amely a bűnbeesésre utal.

A gyertyák színeinek kiválasztása sem véletlen, mivel mindegyik más-más jelentést hordoz. A protestáns hagyományokban a piros gyertyák a szeretetet, harmóniát, türelmet és hálát szimbolizálják. Néha a koszorú közepén egy nagyobb, hófehér gyertyát is elhelyeznek, amely Jézus Krisztust jelképezi, és csak karácsony estéjén gyújtják meg. A római katolikus szokások szerint a koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya található, vagy esetenként négy lila. A lila gyertyák a böjtöt, a bűnbánatot, a szent fegyelmet és a megbocsátást jelképezik, míg a rózsaszín az öröm szimbóluma. Az adventi gyertyákat szimbolikusan is meggyújtják, a következő sorrendben: hit, remény, öröm, végül szeretet. A katolikus hagyomány szerint a gyertyák személyekhez is kapcsolódnak, például Ádámhoz és Évához, a zsidó néphez, Szűz Máriához és Keresztelő Szent Jánoshoz, általában ebben a sorrendben.

Mit is jelent számunkra?

Bár az advent a várakozás szimbóluma, valójában a szívünkkel és a lelkünkkel készülünk Jézus Krisztus eljövetelére. Fontos lehet mégis, ha néhány külső szokással is ráhangolódunk a közelgő csodára. Ilyen lehet például a böjt, ahol bár nem szükséges teljesen lemondani a húsról és a tejtermékekről, legalább heti 2-3 napot szánhatunk arra, hogy valamilyen módon böjtöljünk, ha nem másért, hát azért, hogy próbára tegyük magunkat. Az adventi koszorú is fontos szerepet játszik, hiszen azzal fejezzük ki az ünnep iránti érzéseinket, ezért lényeges, hogy ismerjük a gyertyák színeinek jelentését és szimbolikáját. Azonban a legfontosabb, hogy Jézus eljövetelére ne csupán tárgyakkal vagy testi megvonásokkal készüljünk. Tisztítsuk meg a szívünket, öltöztessük ünneplőbe a lelkünket, és várjuk Őt békében, szeretetben, de mindenekelőtt türelemmel!

Kiemelt fotó forrása: https://szegedma.hu/egyhaz/2023/12/a-negyedik-gyertya-2

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály