Pap Nikoleta – újabb versáradat

Magány

Hagyj egy kicsit magamba’,
hadd lehessek önmagamnak
a legjobbik alakja.
Ne kelljen azt mutassam,
hogy mosolygok,
olyankor is, amikor azt érzem,
hogy legbelül megfúlok.
Találjak egy társat,
ki hű szívvel szeret,
s bebizonyítja nekem,
hogy el… soha nem ereszt.

Szívmadár

A ház ablaka
barnára van festve,
azon kukucskál kifelé
egy szép, szőke menyecske.
A domb odalán fészket rakott a fecske,
telepakolta tojással,
s vigyáz rá, el ne lopja
róka, farkas, se a medve.
Az én szívem mélyében is fészket rakott egy madár,
kiűzni én nem tudom őt,
akárhogy is kínoz már.
Ha az ablak becsukódik,
s a fecske is kikél,
elengedem a páromat,
s meglátom, nélkülem mit ér.

Megesik

Megesik, hogy reggelente
kiborul a kávé,
s megesik, hogy akit szeretek,
már évek óta másé.
Előfordul, hogy egy dolgozat
nem sikerül fényesen,
és anyukám nem érti,
hogy az életet csakis élvezem.
Nem minden történik
pont úgy, ahogy elképzeltük,
de a lényeg, hogy a pillanat
minden örömét megélhessük.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály