ö.sz. j.e. (1)

Jeffrey Eugenides: Öngyilkos szüzek

Niki könyvajánlója

Könyvek szempontjából általában én a romantikus regényeket kedvelem, ahogyan a korombeli lányok többsége. Néha azonban belepillantottam a fikciók világába is, mert be kell vallanom, engem is vonzanak az óriások, a varázslók és azok a különleges helyek, ahol ők élnek. Gyakran elképzeltem, hogy én, és valójában az egész emberiség, csupán az óriások bábjai vagyunk, egy hatalmas hógömbben élünk, ahol úgy játszanak velünk, ahogyan mi játszunk a babáinkkal. Időnként annyira belemerültem ebbe a gondolatba, hogy tovább szőttem a történetet, és azt képzeltem, hogy az óriások is valaki más játékszerei. Mit mondhatnék, gyerek voltam.

Soha nem bántam meg ezeket a gyermeki képzelgéseket, amelyeket a könyvek inspiráltak, és amelyek segítségével a saját fantáziavilágomat is megalkothattam. Ahogy azonban cseperedtem, az óriások lassan eltűntek a képzeletemből. Már nem másztak ki a kiolvasott könyvek lapjairól egyenesen a gondolataimba, helyüket másfajta történetek vették át. Manapság inkább Az arany ember, Az ember tragédiája vagy a Szigeti veszedelem könyvek lapjait forgatom. Néha viszont még mindig érzem, hogy szükségem van egy kis kikapcsolódásra, ígyhát ilyenkor veszem elő kedvenc íróm, Paulo Coelho könyveit, amelyek mindig feltöltenek.

Ezalkalommal azonban minden másképp történt, és egy tőlem teljesen távol álló könyvet kezdtem el olvasni, mely folytán egyre több kérdés született meg a fejemben azzal kapcsolatban, hogy hogyan befolyásolhatja a szülő a gyermeke életét. A könyv címe Öngyilkos szüzek, avagy a Lisbon lányok története, amelyet Jeffrey Eugenides adott ki 1993-ban.

Amennyiben érdekel titeket az öt lány a tragikus sorsa, tartsatok velem, egy rövid bemutatóban felvázolom nektek a helyzetüket.

Forrás: Paramount Pictures

A Lisbon lányok története egy amerikai kisvárosban játszódik a ’70-es években, ahol ők és a történet narrátorai is éltek. A Lisbon lányok öt gyönyörű, szőke hajú testvérből álltak. Cecilia, a 13 éves, visszahúzódó lány volt a legfiatalabb közülük. A történet az ő tragédiájával kezdődik, amely végigkíséri a könyv egészét. Cecilia először az ereit próbálta felvágni, hogy véget vessen az életének, de időben rátaláltak és megmentették. Miután felépült, a pszichológusa javaslatára szigorú szülei beleegyeztek, hogy baráti összejövetelt tarthasson otthon. Azonban a bulinak nevezett esemény, amely inkább szülői felügyelet mellett zajló puncsozás volt, tragédiába torkollott. Egy váratlan pillanatban Cecilia szándékosan leugrott az emeletről, és meghalt.

A szülők látszólag nem omlottak össze a legkisebb lányuk elvesztése miatt, életük úgy tűnt, hogy változatlanul folytatódik. Ez így is maradt egészen addig, amíg a négy megmaradt lányt, Luxot, Maryt, Bonnie-t és Theresát el nem hívták egy bálba. A testvérek egyforma ruhákban jelentek meg, és ez volt az az időszak, amikor a szomszédban élő fiúk elkezdtek érdeklődni irántuk, ők lesznek később a történet mesélői. A bál éjszakáján a lányok élete megváltozott: Lux, a kissé vadóc, a szabályokat gyakran figyelmen kívül hagyó, lázadó természetű lány kimaradt egy fiúval, és testvéreitől lemaradva tért haza. Szülei, különösen az anyja ezek után szigorúan megbüntette őt és a testvéreit is. Mind a négy lányt szobafogságra ítélték, kivették őket az iskolából, és teljesen elzárták őket a külvilágtól. Lemezeiket elégették, a telefonálást megtiltották nekik, így egyetlen szórakozásuk a szomszédban élő fiúkkal való fénysugaras üzenetváltás maradt.

Az utolsó, tragikus éjjelen a lányok találkozót beszéltek meg a fiúkkal, de a következő reggelre már csak négy halottszállító autó indult el a lányok háza elől.

Nem mesélhetem el, pontosan kiket és miért temettek el a következő napokban, de muszáj megemlítenem, hogy a lányok szüleinek a hozzáállása és maradi szemlélete valószínűleg mindegyik lány sorsát mélyen befolyásolta. A csendes, visszahúzódó matektanár, aki felesége kezébe adta a döntés jogát, vajon hibát követett-e el? Tönkretették-e gyermekeik életét, gallyra vágták-e a jövőjüket, minden reményüket egy jobb holnapért?

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály