A félelmetes Dracula-legenda ihletője

Vlad Țepeș

Biztosan hallottatok már Románia egyik legismertebb fejedelméről, Vlad Țepeșről, aki a 15. században igazságszolgáltatás céljából drasztikus módon büntette a népét. Sok mende-monda, róla vagy vele kapcsolatos hiedelem terjedt el akkoriban is, és szinte biztos vagyok benne, hogy a környező településeken, ahol megfordult, ma is emlegetik nevét.

Az említett történetek, hiedelmek a filmvásznon is méltó helyet kaptak, ugyanis a Hotel Transylvania című amerikai-kanadai animációs sorozatban, amely sok gyermek szombat estéjét csigázza fel, épp Drakula és családja áll a középpontban.

Na de, ne evezzünk túl messzi vizekre… hisz a mai cikkem nem egy filmajánló, helyette inkább egy kisebb időutazás neves fejedelmünk korába, mely során néhány életrajzi adatot és érdekességet tárok fel nektek Karóbahúzó Vlad életéről. Tartsatok hát velem!

III. Vlad, más néven Karóbahúzó Vlad 1431. november 8-án született Segesváron, II. Vlad Dracul és Cneajna moldáv hercegnő második közös gyermekeként, és nagy havasalföldi fejedelemként tartják számon. Uralkodása, kisebb-nagyobb megszakításokkal 1448-tól egészen 1476-ig tartott.

Neve, a Drăculea apja nevéből, a Draculból ered, és egyszerre jelent ördögöt, démont, valamint sárkányt is. Fontos megemlíteni, hogy maga a Dracul név a latin draco, azaz sárkány megfelelője, és édesapjának idejében ez a Sárkány Lovagrendre utalt, melynek mindketten tagjai voltak. Utóneve, azaz a Țepeș magyarra fordítva karóbahúzást jelent, amely tulajdonképpen a büntetési módszerei következtében ragadt rá. Sokan, leginkább az oszmánok Karóbahúzó Hercegnek becézték.

Fiatalkorában Vlad nagyon sok időt töltött édesapjával, különösen akkor, amikor azt 1436-ban megválasztották Havasalföld fejedelmének, és öccsével követték apjukat az akkori fővárosba, Târgoviștébe. Ebben az időszakban következett be életében a legnagyobb változás, ugyanis édesapjuk szövetséget kötött az Oszmán Birodalommal, aminek uralkodója túszul ejtette Vladot és öccsét. Ezen időszak nagymértékben befolyásolta Vlad szellemi fejlődését, ugyanis több évet is eltöltött Törökországban, ahol makacssága és önfejűsége miatt elég gyakran bántalmazták, különböző eszközökkel kínozták meg. Nagyon valószínű, hogy az ott eltanult viselkedést gyakorolta visszatérését követően ő is…

A visszatérésre édesapja halála késztette, fülébe jutott ugyanis, hogy Hunyadi János parancsára végeztek vele, valamint bátyját is brutálisan megkínozták és megölték, ezt pedig nem hagyhatta megtorlás nélkül. 1448-ban, egy török sereg élén, amit tulajdonképpen csak az Oszmán Birodalom kedvességéből kölcsönözhetett el, megtámadta saját országát, viszont az akkori uralkodó, II. László legyőzte a 17 éves, tapasztalatlan ifjút.

Az ezt követő években igyekezett barátságokat, ismeretségeket kiépíteni annak érdekében, hogy Havasalföld trónjára ülhessen, és munkája gyümölcseként 1456 augusztusában meg is kaparintotta. Ekkor első dolga az volt, hogy apja és fivére gyilkosait karóba húzatta, és minden más, számára vagy az ország számára haszontalan személyt eltüntetett láb alól. Bő hatévnyi uralkodása alatt teljes mértékben kiélte beteg fantáziáját és minden vágyát, ugyanis már a legapróbb bűnökért, lehetett az akár lopás is, karóba húzatás, testcsonkítás, legvégül pedig a hírhedt lefejezés járt. Uralkodása alatt előszeretettel üldözte a szászokat is, főként kereskedelmük miatt, valamint igyekezett különféle módszerekkel megbüntetni a munkakerülőket is. (Erről egy legenda is tanúskodik: egyszer összehívatta a főváros szegényeit és koldusait, majd megkérdezte tőlük, hogy szeretnének-e búcsút mondani a szegénységnek, az igennel válaszolókra pedig rágyújtotta az egész termet.)

Uralkodása alatt ám végeztetett néhány építkezést, helyrehozott néhány várat is, amik közül a legjelentősebb a poienari volt, bizonyára azért, mert ehhez volt közel a saját háza is. De nem feledkezett meg az egyházak és templomok támogatásáról sem, sőt egyesek szerint Bukarest megalapítása is az ő nevéhez fűződik.

De mi a helyzet a törökökkel, akiknél raboskodott?

Bármennyire is meglepő, de mielőtt 1460-ban szövetséget kötött Hunyadi Mátyással, a törökökkel írt szerződését felbontotta, így pedig teljes mértékben megromlott a kapcsolata velük. Ami nem is meglepő, hiszen a törökök vezetőjét is karóba húzatta, mint megannyi más szerencsétlen sorsú katonáját.

A későbbi években számos várost elfoglalt, többek között Gyurgyevót, és néhány észak-bulgáriai várat is meghódított, ehhez pedig több mint 38 ezer törököt végeztetett ki a Duna mentén. Olyannyira durva módon bánt el velük, hogy egyes mondák úgy tartják, hogy két török küldönc fejére egyenesen rászögeltette turbánját, mert azok előzőleg nem voltak hajlandóak kopasz fejjel fejet hajtani neki. Ezt az oszmán birodalom sem hagyhatta szó nelkül, így 1462 tavaszán, néhány hónappal a törökök mészárlása után elindult a török sereg II. Mehmed szultán vezetésével. A krónikák megírták, hogy akkora felbőszültséggel érkezett a török sereg, hogy háromszoros fölénnyel kellett szembenéznie Vladnak. Akarom mondani nem nézett szembe, az elején legalábbis biztosan nem, ugyanis Havasalföldről, ahová betörtek a törökök, egészen Târgoviștéig menekült. A falvakat, melyeken áthaladt, felgyújtotta, kútjaikat megmérgezte, minden ott lévő állatot lemészárolt, mindezt annak érdekében, hogy a már fáradó törökök se menedéket, se ételt vagy italt ne találjanak. Ezek azonban nem állították meg a törököt, Vlad erdeje viszont annál inkább. Az erdőnél pillanthatták meg a húszezer karót, melyekre fivéreik, apukáik, barátaik voltak húzva. Ettől a látványtól bizonyára elszörnyedtek, és sem lelki erejük, sem pedig fizikai bíróképességük nem segítette őket tovább az úton. Feljegyzések szerint Vlad öccse, Radu, aki úgyszintén a törökök rabja volt, Valachiaért cserébe képes volt a törökökkel szövetkezni, és bátyját egészen Argeșig üldözni. Ott halt szörnyet Vlad felesége is, aki inkább leugrott egy hatalmas szikláról, mintsem hogy átadja magát a töröknek, vagy éppen Radunak.

Ezidőben a fejedelem már Erdélybe ért, és szövetségesénél, Mátyás királynál kapott menedéket. Ám ezutóbbi 1462 augusztusában szövetséget kötött Raduval, amely értelmében kézre kellett adnia Vladot. Mátyás így is tett, és bebörtönöztette őt Visegrádon. Ez alkalomra egy vers is született Janus Pannonius tollából Dragula havasalföldi vajda fogságba eséséről címmel, amely így szól:

Zengjetek ünnepi dalt! Láncot hord végre a zsarnok,
Már ha igaz, mit a hír szerterepülve susog.
Zengjetek ünnepi dalt ismét s víg dallamotokhoz
Járjátok, Múzsák, ünnepi táncotokat.
És te, ki ekkora nagy diadalt vér nélkül arattál,
Bár győztél, mért vagy távol a tél közepén?
Egyet kér mindőnk esdő szava, drága királyunk:
Arcod után vágyunk, térj haza végre közénk!
Néped hasztalanul hív? Lásd, ezt kéri arád is,
Ezt az anyád; mondhatsz zordonan erre „nem”-et?

Egyes legendák szerint 1476 decemberében végezték ki, mielőtt ismét trónra ülhetett volna, más teóriák pedig úgy tartják, hogy Radu halála után sikerült elkoboznia a trónt Basarabtól, aki segítséget kért a törököktől. S természetesen a törökök sem tétováztak, indultak is, így egy bukaresti ütközetben esett el. Egy biztos, feje a törökhöz került, akár Mátyás küldte el, akár a törökök vágták le saját kezükkel, majd hasonlóképpen karóra húzták.

Felhasznált forrás: Wikipédia

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály