Elmélyülés – Pontos Kristóf verse

Elmélyülés

Csendes víz tükrén futnak a felhők,
Lassú hullámok, mint gondolatok,
A lélek elmerül, mint mélybe süllyedő
Álmodó napfény, halkan, titokban.

Bennünk is van egy rejtett tenger,
Mely néha látszik, néha elrejtőzik,
Miközben a világ zajai eltűnnek,
Csak a belső hang hallatszik, tisztán, érthetően.

Elmélyülni, mint a mélység titka,
Hogy magunkra találjunk egy-egy pillanatban,
Hogy megértsük, mi rejtőzik bennünk,
Mi az, ami örök, mi az, ami mulandó.

És ha elérjük a csend határát,
Szemünkből felragyoghat egy új fény,
Melyben minden válasz ott lapul,
Csak egyetlen lépésre, belső világunk szívén.

Pontos Kristóf,
Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium