Pap Nikoleta – új versek

Nem beszélek

Nem beszélek magamról,
és nem említelek téged sem.
Ugyan, kinek mondhatnám,
hogy itt lakol a szívemben?
Nem olyan egyszerű,
s csak akkor igaz, ha fáj.
Elmesélni másoknak,
hogy hiányod ki nem mondhatja száj.

Ragyogás

Befagyott a tó tükre,
de szépen csillog rajta
a Nap mindegyik sugara.
Nem túl sűrűn,
de néha még mindig,
a fákon ül a szarka.
Azt károgja,
de szép a fiatalság
mindegyik napja,
csak ragyogjon rajta
Isten akarata.

Fáradok

Elfáradtam, nem bírom e terhet,
s ne mondja nekem senki,
hogy nekem bírnom kell,
hisz nem vagyok több, csak egy gyermek.
Reggeltől estig görnyedek a padban,
s ha hazaérek, engem is vár
a rengeteg mosatlan.
Estére a szemeimnek nem lelem a helyét,
suttogom magamnak, hogy nem adhatom fel,
nem adhatom, nem még.
Minden nap egy mókuskerék,
s én nem lelem a végét,
mikor pihenhetek végre már,
kérdezni sem merném.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály