Ma este nosztalgia… – 2. rész
„Kukori, Kotkoda,
tojásból lesz a csoda!
Nagytaréjú, cifratollas, kapirgáló egyedek,
Nem repültök, mint a szép sas, mert tele a begyetek!…” (részlet a Kukori és Kotkoda című mese főcímdalából)
Na, kinek ismerős a főcímdal? Ma este újra nosztalgia, úgyhogy lássuk, milyen időszakba repülünk vissza!
A mai cikkünkben egészen pontosan 54 évet utazunk vissza az időben, amikor is megszületett a Kukori és Kotkoda magyar televíziós rajzfilmsorozat.
Kukori és Kotkoda házassága közel sem számít tökéletesnek, hiszen Kukori nem nagyon szereti a házimunkát, inkább részesíti előnyben a lustálkodást. Ezzel ellentétben Kotkoda nagyon is izgága, nem is csoda, hogy felbosszantja férje lustasága. Nem jár ám egyedül a balszerencse, mert Kukorinak van egy jó barátja is, Kopasznyakú, aki rendszerint segít neki kibújni a munka alól. A két jóbarát azonban mindig pórul jár, és Kotkoda végül megleckézteti a lusta Kukorit…
A rajzfilmsorozatból összesen 2 évad készült, vagyis 26 epizód. A rajzfilm igaz történeten alapul, hiszen alapötletét Bálint Ágnes egyik kolléganője adta; aki gyakran panaszkodott arra, hogy férje nem hajlandó semmilyen házimunka elvégzésére. Így született meg Kukori, aki lustaságával minden epizódban felbosszantja Kotkodát.
A rajzfilmmel kapcsolatban, ha gyerekként nem is, mostanra elsősorban a házasság kérdése vetődött fel. Én magam nem vagyok és nem is voltam házas, de azért megvan róla az elképzelésem. Azt gondolom, mindenki számára más és mást jelent a házasság fogalma.
Példának okáért a jogi szempontból (na meg a wikipédia szerint), így írható le a házasság: „A házasság az európai hagyomány és a hatályos magyar jog szerint egy felnőtt férfinak és egy nőnek jogilag elismert és szabályozott életközössége.”
A vallás több igében is megjeleníti a házasságról való gondolatát. Ilyen például „Azután azt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat.” (I. Mózes 2:18), vagy amit már talán mi is gyakrabban hallhattunk, „Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember el ne válassza!” (Máté 19:6).
Az ember kétség kívül társas lény, így saját véleményem szerint egy férfi és egy nő inkább kiegészítik egymást. Nem helyes egyiket a másik fölé, vagy alá helyezni. Erre a bizonyos egyensúlyra nem csak házasságunkban, de már kapcsolatunk kezdetén érdemes törekedni.
Na de milyen is egy jó házasság szerintem?
Egy jó házasságban szerethetek, és szeretve érzem magamat. Mindig, még akkor is, ha épp vitatkozunk, vagy hangosan kiabálunk a másikkal.
Egy jó házasságban, ha én csinálom az ebédet, akkor ő terít meg. Vagy éppen fordítva.
Egy jó házasságban őszinték tudunk lenni, és az életünket is rábíznánk a másikra.
Egy jó házasságban ő bekapcsolja a sorozatot, én cserébe végig simogatom a hátát.
Egy jó házasságaban csak ilyen apróbb kompromisszumok jönnek létre, mert nem elvesztem magam mellette, hanem méginkább megtalálom.
Egy jó házasságban nem létezik olyan, hogy a mások szabályai szerint élünk. Azt csináljuk, ami nekünk beválik, s nem azt, amit a társadalom elvár.
Gyerekként valószínűleg meg sem fordult a fejemben, hogy a házasság gondolatával eljátsszak a mese kapcsán. A nosztalgia mellett, érdekes is megfigyelnem, hogy miképpen fogadtam be gyerekként az információkat és most, illetve milyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem. Találkozunk a következőkben, addig is nagyszerű nosztalgiázást kívánok minden olvasónak!
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év