Katalin kopogtat?
Mit üzennek a régiek?
Könnyű Katit táncba vinni. Áll, mint Katiban a gyerek.
Ismerősen csengnek ezek a közmondások, szállóigék? Magyarországon, a 2020-as adatok szerint a Katalin név az 56. helyen áll, míg a 2014-es mutatók a 3. helyre delegálták. Furcsa ez az eltérés, de a legfőbb mondanivalón mit sem változtat: nagyon gyakori név a Katalin, az 1900-as években sokkal inkább az volt, mint napjainkban.
Katalin napjához közeledve, amelyet november 25-én ünneplünk, úgy gondoltam, hogy érdemes lenne kitekinteni a népi szokások mellett néhány olyan nyelvi jelenségre is, amelyekbe lehet, hogy eddig bele se gondoltunk.
Ezt a novemberi napot, amely idén hétfőre esik, a népi kultúra az egyik legjelesebb napként tartja számon. Az időjárásjóslás szerint, ezen a napon megállapíthatjuk, hogy karácsonykor milyen időjárás lesz: Ha Katalin napja locsog, akkor karácsony kopog. Ha Katalin napja kopog, akkor karácsony locsog. (Ha Katalin napján fagy, akkor karácsonykor esni fog az eső, sár lesz. Ha ezen a napon esik, akkor karácsonykor fagy várható). Itt is megfigyelhető, hogy legjobban a bináris oppozíciók, ellentétek észlelésével látjuk a körülöttünk elterülő világot.
Hasonló időjósló babona is elterjedt, mégpedig ha Katalinkor megállt a liba a jégen, akkor sáros, locsogós idő lesz karácsonykor.
Ezen a napon asszonyi munkatilalom volt érvényben, illetve néhol a mulatságok, bálok megrendezése is megjelent, Katalin-napi bálokat szerveztek, hisz ez a jeles nap közvetlenül az adventi időszak előtt helyezkedik el, így utána sem lakodalmakat, sem táncmulatságokat nem tarthattak.
Könnyű Katit táncba vinni, hangzik el az egyik közmondásunk, melynek magyarázata az, hogy az illető személyt nem kell sokat kérlelni, neki is kedve van az adott cselekvéshez, nem kell őt győzködni. A második közmondás, amelyben megjelenik a Katalin személynév becézett formája, már nehezebben kibogozható. Áll, mint Katiban a gyerek, melynek eredete egy tárgyra vezethető vissza: „a járni tanuló gyerek számára készített alkalmatosság neve volt „kati”, azért, mert: „valószínűleg meg is személyesítették az eszközt, amely kvázi bébicsőszként (vagy a gyermek állóképességének kialakulásában játszott szerepet) működött, és így lett a neve Kati.” – olvasható az e-nyelv.hu oldalán.
Mint az az oldalon szereplő leírásokból is kiderül, vita alakult ki e elképzelés körül: „Nos, erre semmilyen nyelvjárási vagy néprajzi adat nincs. A jelzett eszköz: állóka, állószék, járóka. Újabban: bébikomp. A „kati” azonban több adat szerint is sok helyen jelenti a női nemi szervet (pl. Szegedi szótár). A Szamosháti szótárban pedig ezt a változatot találtuk: Biztos, mint Katiban a gyerek (tréfás erősítése egy állításnak). Nos ezek alapján sajnos le kell mondani a tetszetős (és eufemisztikus) etimológiáról. A biztos vagy áll, mint Katiban a gyerek egészen konkrétan arra vonatkozik, hogy Kati terhes. Ne higgyünk el mindent az internetes forrásoknak.” (Balázs Géza).
Az érmelléki ember tudatában is a második elképzelés, azaz a terhességre vonatkozó humoros megállapítás jelenik meg.
Milyen népi megfigyelések, babonák társulnak még Katalin napjához?
Ismételten Kiss József Szerelmi babonák című kötetét hívtam segítségül, hisz számomra ez egy nagyon kedves könyv, illetve többször is olyan szokásokat és történeteket olvastam belőle, amelyekről soha életemben nem hallottam. Katalin napját az igazi télküszöbként is emlegetik, talán ehhez az elképzeléshez tudnám kötni az alábbi babonát is: „A magról kelt apró hagymát Katalin napján vászonzacskóba kötöttük, és jó száraz helyen szegre akasztottuk. Pálforduláskor pedig megfordítottuk, vagyis a fenekével felfelé akasztottuk fel. A következő évben biztos, hogy nagyra nőtt a hagyma.”
Mint azt már több írásomban is hangsúlyoztam, nagyon érdekes lenne ezeket a néphagyományokat egy csokorba lejegyezni, utána pedig gyakorlatban alkalmazni őket, hogy lássuk azt, hogy milyen valóságalappal rendelkeznek!
A Katalin-napi szokások mára jórészt feledésbe merültek, de még mindig őrzik a népi kultúra egy darabját, amely az időjárásjóslás, a hiedelmek és a közösségi ünneplés révén köt össze minket őseink világával. Legyen szó Katalin-napi bálokról, asszonyi munkatilalomról vagy az időjósló megfigyelésekről, ezek a hagyományok az évszázadok során mindig az összetartozást és az évszakok rendjéhez való alkalmazkodást segítették. Katalin napja tehát nemcsak egy névnap, hanem az időjárás, a hiedelmek és a közösségi lét találkozási pontja is, amely emlékeztet minket arra, hogy a régi szokásokból még ma is van mit tanulnunk.
Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év