Csillagtemető – Vad Emese verse

Csillagtemető

Egyszer volt, hol nem volt,
Volt egyszer egy temető.
Nem pihent itt dermedt holt,
Csillagoknak szép mező!

Fekete szemed, fekete égbolt,
Gyöngyöző könnyek kertje,
Világa rég halványuló fényfolt,
Csillag volt minden cseppje!

Rideg már fáradt tekinteted,
Csupa díszes, márvány sírkő.
Önmagadat még szeretheted…
Lelked tükre lehet újra fénylő!

Tipord földbe a silány múltadat,
Tekints fel a végtelen űrbe!
Lopj fényt, mire szíved lecsaphat,
Ragadd meg, mielőtt elhűlne.

Vad Emese,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. I osztály