Fekete halál, avagy a pestisjárvány

Sokan hallottunk már a pestisjárványról, na de hogy honnan is indult, és hogyan élték meg az emberek, azt kevesen tudják.

A pestis a legtöbb történész szerint Közép-Ázsiából indult, és valószínűleg Kína vagy a mai Mongólia területén keletkezett. A 14. század elején a pestis baktériuma, a Yersinia pestis leginkább a rágcsálókban és a fertőzött bolhák által terjedt. Innen több tényező játszott közre a világjárvány elindulásában és gyors terjedésében, mint például a rossz higiénia, zsúfolt városok, kereskedelmi utak, például a Selyemút, mivel a patkányok, bolhák elbújtak a szállítmányok között, és elterjesztették más városokban és országokban is a járványt, mely az emberiség 30-60%-át pusztította el, Európában pedig a lakosság egyharmada hunyt el a fertőzés következtében.

A pestisjárvány idején az emberek élete gyökeresen megváltozott, és a túlélés érdekében számos módszert és hitet próbáltak alkalmazni, amelyek közül sokat ma már furcsálnánk vagy hatástalannak tartanánk.

Vallás és bűnbánat: Sokan Isten büntetéseként tekintettek a pestisre, és imádkozással, önsanyargatással vagy zarándoklatokkal próbáltak védekezni.

Babonák és szentek tisztelete: Az emberek különféle talizmánokat és amuletteket hordtak, valamint szentekhez, például Szent Rókushoz vagy Szent Sebestyénhez imádkoztak, akiket a pestis elleni védelmezőkként tiszteltek.

Karantén és elkülönülés: Több város karantént rendelt el, és a falvak gyakran teljesen elzárkóztak a külvilágtól

Higiéniai praktikák: A pestisdoktorok illatos gyógynövényeket, füstölést és a híres madármaszkot használták a „rossz levegő” ellen.

Orvosi kezelések: Vércsapolást, piócákat és mérgező kenőcsöket alkalmaztak, de ezek többnyire veszélyesek voltak.

Társadalmi hatások: A munkaerőhiány magasabb béreket eredményezett, és sok közösség széthullott.

Bűnbakkeresés: Gyakran bűnbakokat, például zsidókat vagy boszorkányokat hibáztattak a járványért, és üldözték őket.

Egy másik érdekesség a pestisjárvány idején jelenlévő orvosok viselete volt, aminek egyik jellegzetes részecskéje a hosszúcsőrű maszk volt. Ebbe illatos gyógynövényeket (pl. levendula, rozmaring) helyeztek, hogy elűzzék a „rossz levegőt”. Úgy hitték, hogy ez megvédi őket a fertőzéstől.

A fejükön lévő széles kalap jelezte, hogy orvosként dolgoznak, ugyanakkor szimbolizálta a betegektől való távolságtartást is. A testükön hosszú, viaszos anyagból készült köpenyt viseltek, ami a fertőzött nedvektől védte őket. Bőrből készült kesztyűket és csizmákat hordtak, hogy ne érintkezzenek közvetlenül a betegekkel, valamint egy hosszú botot is tartottak, amellyel távolról vizsgálták vagy irányították a betegeket, minimalizálva a közvetlen érintkezést.

Ez az öltözet a fertőzés elleni védelem reményében készült, bár valójában kevés védelmet nyújtott a pestis ellen.

Lupu Ingrid Alicia,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály