A legjobb barát – Nilgesz Irisz verse

A legjobb barát

Lehet, hogy az túlzás,
hogy vele nincs már bírás;
Az viszont nem igaz ám,
hogy ez itt csak ámítás.

Kívülről körbeölel
undorító kezeivel;
halkan fülembe susog
ez az átkozott démon.

S ki is ez valójában?
Nem tartom én titokban!
Mert ez a démon bizony
az én legjobb barátom!

Árnyként szegődik mellém,
nekem édesen beszél,
de valójában felemészt
a rothadó kétszínűség.

Miért árulsz el engem?
Ártottam-e, édes lelkem?
Forgathatom magamban;
mindegy, mert meg nem bánja.

Ha visszasírná is magát,
nálam zárt ajtókra talál.
Mert megette a türelmem,
s ezt én el nem feledem!

Nilgesz Irisz,
Ady Endre Elméleti Líceum,
10. E osztály