Márkus Zoltán versei

Képzeletbeli csók

Csókod olyan édes lehet,
Elképzelni nem tudom.
Érzésekkel dús érintés:
Ajkad az én ajkamon.

Ó, ha egyszer elkezdődne,
Bárcsak vége sose lenne!
Azt kívánnám, reggel-este:
Ragadnék örökre benne!

Sokat elfeledtet velem:
Múltat, jövőt, s a jelent.
Utóíze keserű ám,
Hiányérzetet jelent.

Merek mosolyogni

Rád gondolok, s
Mosoly lepi el az arcom.
Büszkén hordom,
Sosem kell eltakarnom.

Bámuljanak!
Nem láttak még ilyen embert,
Örömében
Mosolyogni senki nem mert.

Carmen Tyrrell, Lovers – Kiss In Pink And Blue

Az ördög csókja

Vigyázzunk az ördöggel,
Alaposan elbújhat!
Határtalan réten szép
Virágokat válogat.

Pár dologra képes ő:
Pusztít, rombol, elront.
Csókja sem kivétel ebben:
Nem szerény, nem elvont.

Édesebb, mint bármi más,
Csábító a fénye.
Sötétből egy ragyogás
Ragad el a mélybe.

Márkus Zoltán,
Ady Endre Elméleti Líceum,
11. D osztály