Van elég időm?

Idő… Talán most, ezekben a napokban jobban elgondolkodunk ezen szó értelmén. Ősszel, novemberben akarva-akaratlanul is szembejön velünk az elmúlás tudata. Az ember egyik pillanatban még létezik, a másikban már nem. A fa is lehullajtja leveleit, földre hullnak. Ezt hozza magával az ősz: egyszer mindennek vége lesz.

Idő… Annyi mindent magában foglal ez a három betű. Tágabb értelemben az idő egyenlő az életeddel, hisz addig élsz, míg időd van, szűkebb értelemben pedig egy másodperc, sőt még ennél kisebb egységekre is bonthatjuk, de önmagában akkor is még időről beszélünk. Egy napunk 86 400 másodperből áll. Sokszor ezek a másodpercek döntő hatással bírnak, például nézzünk meg egy olimpiai futót. Van, hogy csak egy másodpercen múlik a győzelem, de ha mélyebbre akarunk evezni, van, akinek egy másodperc menti meg az életét. Akárhonnan is nézzük, mindenképpen megállapíthatjuk azt, hogy az idő nagyon fontos számunkra.

Hányszor ismételgettük már azt életünkben, hogy bárcsak visszatekerhetnénk az időt? Gondolkozz el, hányszor volt ilyen? És változtattál valamin utána? Lehet, azért mondtad, mert éppen veszteség ért, és szívesen visszatekerted volna az időt, hogy csak még egyszer, utoljára a hangját halld valakinek újra. Viszont az is lehet, hogy csak azért tekerted volna vissza, hogy egy döntéseden változtass, hiszen ha akkor nem úgy döntesz, vajon ma más ember lennél?

Az idő érték, egy olyan dolog, amit ajándékba kaptunk. Ha körülnézel, azt láthatod, hogy ezt az ajándékot minden élő megkapta, ki többet, ki kevesebbet, de mindenki kapott belőle. Egy napod is csak huszonnégy órából áll, és ezzel nem csak te vagy így, hanem mindenki más is. Talán ez az egyetlen dolog, amiből mindenki ugyanazt kapta, ugyanazt a huszonnégy órát, ennyit. Ez a szabály, huszonnégy óra. Ezután már csak rajtad múlik, hogyan éled meg ezt a napot, évet, életet, és a gyakran kiejtett „nincs időm” nem lehet mentség! Erre az a válaszom, hogy csak arra van időnk, amire szánunk belőle, és én igyekszem így is élni. Az elvesztegetett időt nem kapjuk vissza. Fektesd az időd olyan dolgokba, olyan személyekbe, kik éltetnek.

Repül az idő, emlegetjük gyakran, és tényleg úgy is érezzük, hogy ebben a felgyorsult, rohanó világban az évek csak úgy repülnek, egymás után, és ki tudja, mennyi van még hátra? Lehet, hogy csak engem ragadott most el az ősznek a hangulata, de még így is azt tudom mondani, hogy nincs elég időnk olyan dolgoknak élni, melyek nem visznek előre minket az életben. Egy bölcs ember egyszer azt mondta, „Nem az számít, mennyi éved volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.” Én igyekszem az életemet tudatosan élni, úgy, hogy valóban élet legyen benne. Sok minden döntés kérdése, ahogy ez is, ezért azt kívánom, sáfárkodj bölcsen az időddel!

Elek Krisztina,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év