Kendi Dominik-János versei

Szerettelek

Úgy szerettelek,
Édes liliomszál.
Szívem kihalt,
Szememben elhervadtál.

Szívem, szegény szívem
Érted dobogott,
Lelkemnek vörös vize
Csak miattad csobogott.

S mit ér a test
Érző lélek nélkül,
S mit ér az élet,
Ha a szívem vissza nem épül.

Szívem, még ha szív-e,
Össze már nem rakhatom.
Csak egy út vezet innen el,
Majd egyszer találkozunk a másik oldalon.

Szív

Hideg és fagy veregeti vállam
Az éjszaka sötétjében,
Látja a zord külsőt,
S követi minden léptem.

A zord külső ellenére,
Szívem mindig szerető volt,
Viszont a múlt már eltelt,
S a vén ketyegő most már megholt.

Szeretném azt hinni,
Hogy a tél az eltelik,
De egy olyan szív nem újul meg,
Melynek kiszakították részeit.

S mindennek van története,
Az én szívemnek is,
De mért kapjon szavakat egy olyan,
Aki nem ér az ég adta Földön semmit?

Szívem nem tudja eldönteni,
Hogy mit akartak tőle,
De a megtett kár már végleges,
S most már nem fognak hallani felőle.

Kendi Dominik-János,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
9. I osztály