Vissza a jövőbe
Avagy hogyan ábrázolta a nőket az ’50-es és ’60-as évek médiája?
Hiszem, hogy a nőkről kialakult kép időszakonként, társadalmanként és egyénenként változik. Ha, azt mondom „nők”, minden egyes olvasó fejében más-más kép ugrik fel. Persze ezek a bizonyosok képek lehetnek hasonlóak, amelyek egymással rezonálnak, de akár teljesen eltérőek is. A mai cikkemben különösen az ’50-es évek nőinek ábrázolására összpontosítottam, azon belül is arra, ahogyan a média világa jelenítette meg őket.
• Ha a férjed egyszer rájön
„…hogy még mindig friss kávé után kutatsz a boltban… és hogy továbbra is kockáztatod, hogy esetleg gyenge kávét vegyél, akkor bizony bajban leszel! Hiszen már létezik egy biztosabb és egyszerűbb módszer, amivel vásárlás előtt ellenőrizheted a kávé frissességét!”
Talán kissé erős indítás lesz ez a kép, de vizsgáljuk meg tüzetesebben…
Az újságban megjelenő reklámcikk egy kávécéget szeretne reklámozni, azonban már elsőre is szembetűnő lehet, hogy a kávé igencsak kis képkockában jelenik meg. A főszerepet inkább egy bántalmazó férj és bántalmazott felesége kapja, legalábbis a képen épp ez történik. Ha a szövegre irányul figyelmünk, akkor a „Ha a férjed megtudja…” felszólítás kifejezetten fenyegetőnek hathat. Sajnos még ma sem idegen az érzés, hogy bizonyos emberek azt gondolják, egy feleségnek sem árt egy-egy nevelő pofon. Több évtized telt el a fent feltüntetett cikk megjelenése óta, ám ennek ellenére az alapelvek nemigen változtak. A férfi a vezér, kinek szavára adni kell, a nő a bájos, kit megnézni kell. Igencsak sarkított kijelentés volt ez, de általánosságban elmondható, hogy a mai férfiak többsége is így gondolkodik a nőkről, a különbség annyi, hogy ma nem jelennek meg a médiában effajta megnyilvánulások, ilyen mértékben. Értelemszerűen én azt gondolom, az erőszak nem megoldás senkinek sem, legyen szó férfiről, nőről vagy akár állatról, így különösen felháborítónak éreztem ezt a képet.
A következő képet is ebbe a kategóriába tudnám sorolni, hiszen az ábrázolt nő éppen egy olyan púdert igyekszik használni, amely ütésnyomokat is eltüntet… A púder helyett hatásosabb segítséget kérni inkább…
• Nem akartam elveszíteni őt, ezért leadtam 27 kilót
A jelenlegi társadalmi normák szerint az egyénnek szükséges a legtökéletesebbre törekednie. Sőt, akár azt is kijelenthetjük, hogy már-már kötelezővé vált ez az elvárás. Bár a férfiak is küzdhetnek megfelelési kényszerrel, véleményem szerint a nők köreiben gyakrabban előfordulhat. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy mindannyiunk életében előfordult a megfelelési vágy érzete. Megfelelni tanárainknak, szüleinknek, a főnökünknek, azonban a magunknak való megfelelés háttérbe szorul. A fenti cikkben egy nő azért fogyott le, hogy ne veszítse el párját. Motivációnak igencsak megállja a helyét, de véleményem szerint a motiváció mulandó lehet. Ne kössük a saját magunknak való megfelelést másokhoz. A jóllétünk nem máson, hanem rajtunk múlik, legyen szó a testünkről vagy épp a belső világunkról. Bár itt egy régebbi cikk van feltüntetve, ahogy fentebb is említettem, a jelenlegi társadalom is ugyanezekkel a problémákkal küzd.
• „Ez igaz, édesem; az álmok és célok a Sátán művei. Így vonja el a figyelmed a vacsorakészítésről.”
A szülők egyik fontos feladata, hogy gyerekeiket támogassák vágyaik, álmaik és céljaik elérésében. Természetesen a támogatás nem csak abból áll, hogy mindenre rábólintanak, hanem őszinte véleményüket is kifejezik, megpróbálva objektíven tekinteni gyermekeik vágyaira. Az első pillanatoktól sokat számít, hogy egy szülő milyen értékeket ad át gyermekeinek, melyeket ők idővel beépíthetnek az életükbe. A fent ábrázolt édesanya szavaiból úgy tűnik, szeretné, ha lánya nem az álmokkal foglalkozna, hanem inkább hasznossá tenné magát. Napjainkban is megjelenik az Egy nőnek a konyhában a helye! (a következő kép is bizonyítja majd) mondás, mely mostanában már inkább csak a férfiak szájából hangzik el. Azt gondolom, hogy ez a felfogás mára már ritkult, de sajnos jelen van. Ne hagyjuk, hogy gyermekkori berögződéseink, traumáink határozzák meg felnőtt életünket. Nem érdemes ezekkel takarózni, hiszen mindenki életében vannak fájó pillanatok. Harcoljunk álmainkért, és minden nap tegyünk azért, amiben igazán hiszünk, még ha egy nap akár csak két centimétert is haladunk!
Lezárásképpen szeretnék még kitérni a cikkem címére, azaz Vissza a jövőbe.
Miért is adtam ezt a címet ennek a cikknek?
Úgy gondolom, hogy akár a médiáról, akár a mindennapi életünkről legyen szó, sok esetben a nők jogai még mindig nem kapják meg azt az elismerést, melyet a férfiak jogai élveznek. Fontos hangsúlyozni, nem gondolom, hogy a nő a jobbik nem, hiszen társas lényeknek teremtettek minket, így kiegészítői vagyunk egymásnak. Így egy olyan partnert válasszunk magunknak, aki egyenrangúként kezel minket, és igyekszik megtartani azt a bizonyos egyensúlyt a kapcsolatban. Ezek a feltételek a legalapvetőbb esszenciái minden egészséges és kiegyensúlyozott kapcsolatnak!
Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év