Megint elment a nap – Pontos Kristóf verse

Megint elment a nap

Megint elment a nap, fáradtan,
Akár egy vándor, ki már nem leli otthonát,
Pirosra festette a határt,
S csendben a lelkek húzódnak vissza már.

A város kihal, zaja is már halk,
De léptek hangja még el-elcseng,
És az alkonyat titkai mindent elmondtak,
Mit csak épp most látunk, és más nem ért meg.

A fények kialszanak, lassan minden elhalkul,
A hold magányosan felkúszik az égre,
S mi, emberek is itt maradunk szótlanul,
Mindent keresünk, de semmit sem találunk, csak épp ezt.

Megint elment a nap, és elmondta,
Hogy a világ nem áll meg, csak pörög tovább,
Mi pedig benne, mint porszemek,
Keresünk valamit, amit talán már rég elfelejtettünk.

Mégis, holnap újra előjön a fény,
És mi is újra elindulunk, mint tegnap,
Mert a nap csak jön és megy, de nem vesszük észre,
Hogy benne vagyunk mi is, s vele együtt élünk még.

Pontos Kristóf-Csaba,
Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium