A dosztojevszkiji morál

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – könyvajánló Istitől

„– És az igazán zseniálisak, akiknek joguk van ölni? – kérdezte homlokát ráncolva Razumihin. – Nekik még szenvedniük sem kell a kiontott vér miatt?

– Kell? Ennek a szónak itt semmi értelme. Itt nincs se engedély, se tilalom. Aki szánja az áldozatát, szenvedjen. Nagy elme és mély érzés szenvedésre, fájdalomra kötelez. Az igazán nagy emberek, azt hiszem, igen nagy fájdalmat hordoznak ezen a földön – tette hozzá hirtelen elmélázva, egészen más hangon.”

Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij a 19. század (és minden idők) egyik legkiemelkedőbb és legnagyobb írója volt, kinek munkái a világirodalomban talán a legfontosabbak. Könyveit mély szegénységben írta meg, mivel szerencsejáték-függő volt, és már eleve is szegény családból származott. Nem volt gróf, mint Tolsztoj, tehát szüksége volt a pénzre. Munkái mind-mind mélyreható mélységet és az emberi természetről egy teljesen feltárt képet mutatnak.

Bűn és bűnhődés című regénye egy komplex alkotás, nagy terjedelemmel, mely második komolyabb munkájaként tartandó számon. Cselekménye egy volt joghallgató életét követi. A főhős eléggé nincstelen, alig van pénze, ezért is adja zálogba értéktárgyait egy asszonynál. A világnak, legalábbis az akkori orosz társadalomnak –  amit a világból látott és átélt – , gyötrelme és szenvedése keríti hatalmába, megváltozik.
Ez a változás figyelhető meg a regény soraiban kibontakozva. A főszereplőnk, Raszkolnyikov hatalomvágyában és egyre nagyobb gőgjében, némán sugallja azt, hogy oly nagy, mint Napóleon, mert egy nagyobb jóért tesz mindent azért, mert akar, hiszen:

„— Nem, azok az emberek nem ilyen fából vannak faragva… Az igazi uralkodó, akinek mindent szabad, lerombolja Toulont, mészárlást rendez Párizsban, egy hadsereget Egyiptomban felejt, félmillió embert feláldoz a moszkvai hadjáratban, és Vilnában egy szójátékkal elintézi az egészet! Őt igen, őt piedesztálra emelik a halála után… tehát mindent szabad volt neki!

Nem, az ilyen ember nyilván nem húsból-vérből van, hanem bronzból!”

Ám az igazi cselekmény ez után kezdődik, amint a gőgjéből és becsvágyából megöli a zálogosnőt és annak rosszkor betoppant lányát.

Dosztojevszkij célja ezen regényének megírásával az volt, hogy bemutassa az emberi gonoszságot és kapzsiságot, miként tesz meg valaki mindent a hatalomért. Ez ellen pedig a bűnbánat, áldozathozatal és önzetlenség a gyógyszer. Mert mind egyenlőek vagyunk, és mert a szeretet mindenkit megment.

Üveges Isti,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály