Orwelli valóság

Avagy jósolt-e bármit is George Orwell?

Egyre többet hallani, hogy elérkeztünk az orwelli valóságba. De ki is volt George Orwell, és mi is az ő valósága?

Erich Arthur Blair 1903. július 25-én született az indiai Mothiháriban, tanulmányait Angliában végezte, fiatal felnőttként pedig London és Párizs utcáin élt csavargóként. Erről 1933-ban adott ki könyvet, Csavargóként Párizsban, Londonban címmel, és itt használta először a George Orwell írói álnevet. 1936-ban Spanyolországból tudósított a polgárháborúról, és a világháború alatt írta meg egyik leghíresebb művét, az Állatfarmot. Ezt akkor még nem publikálhatta, hiszen a sztálinista Oroszországot figurázta ki benne, aki akkor a britek szövetségese volt. 1945-ben, felesége halála után a skót Jura-szigeten telepedett le, itt és Nagy Britanniában is kezelték tuberkulózissal. Halálos ágyán fejezte be mai napig meghatározó és leghíresebb regényét, amelyről itt is szó lesz, az 1984-et. Kevéssel halála előtt feleségül vette Sonia Brownell-t, aki az akkori brit média és írói világ legismertebb női szereplője volt. Orwell fülig szerelmes volt belé, korábban meg is kérte a kezét, de a nő nemet mondott neki, hogy aztán részben együttérzésből, részben pedig az egyre értékesebb szerzői jogok örököseként Orwell felesége legyen 1949. október 13-ától az író haláláig. George Orwell 1950. január 21-én, negyvenhat évesen halt meg. Az All Saints templomkertben, Suton Courtenayban helyezték örök nyugalomra.

Orwell méltán leghíresebbik műve, az 1984 ötlete a londoni bombázások idejére vezethető vissza, de a könyvet a halála előtti években kezdte el írni. Több karakterét is valós személyek ihlették, a főszereplő Winston Smith-et például a szerző beteg énje, Winston párját, Juliát pedig Sonia ihlette meg. A könyv egy totalitárius kormány elnyomását és Európa utolsó gondolkodó emberének, Winston Smith-nek történetét követi végig.

Winston Óceániában az Egyes Leszállópályán él, mely a könyvbéli Egyesült Királyságot jelöli. Három nagyhatalom uralja a világot: Óceánia, akiknek területe magában foglalja a teljes amerikai kontinenst, az Egyesült Királyságot, Ausztráliát, és Dél-Afrikát, Eurázsia, akik Oroszországot és a teljes európai kontinenst uralják, és Kelet-Ázsia, akik Ázsia déli részét, nagyrészt Kínát ellenőrzik. Vitatott területnek számít Afrika északi része, India és a Koreai félsziget. A könyvbeli Winston a kiváltságos Külső Párt tagja, az ország diktátora pedig Nagy Testvér, aki „szemmel tart”. Winston az Igazságügyi Minisztériumban dolgozik, és a múltbeli cikkeket írja át. Winston „gondolatbűnt” követ el a Nagy Testvér ellen: ki nem mondva lázad fel ellene; naplójába ír, és romantikus kapcsolatot folytat Juliával, egyik fiatal munkatársával. Sem írásaival, sem szerelmével nem lázadhat nyíltan, hiszen minden épület kívül-belül tele van „teleképekkel”, hangot és képet is két irányba közvetítő gépekkel, melyekkel a Párt nem titkoltan megfigyeli polgárait. Az ország egyik irányítási módja a háború: háborúval magyarázza, miért nincs jó étel, tea, fogkefe, borotvapenge, miközben a Belső Párt tagjai hatalmas házakban, drága ginben és teában úsznak. Gyakran változtatnak ellenséget, de a cél ugyanaz: mindkét állam, aki háborúban van, irányítani tudja embereit. Gyakorlati hatása nincs a háborúnak, mindenkinek akkora területe van, hogy minden nyersanyag megtalálható, pusztán az irányítás újabb módja a diktatúrák számára. Óceánia továbbá mesterséges nyelvével, az Újbeszéllel is irányítja polgárait: összevont szavakból, rövidítésekből áll, melyekből kiirtanak minden kétértelműséget vagy politikai ellenállás jelét, hiszen „amit nem írhatsz le, gondolni se tudod”. Ahogy az egyik szereplő, Syme fogalmaz: „Ha egyszer van egy olyan szavunk, mint a »jó«, ugyan mi szükség olyan szóra is, hogy »rossz«? A »nemjó« éppen olyan megfelelő… […] Ha pedig a »jó« nyomatékosabb kifejezésére van szükség, mi értelme annak, hogy egész csomó olyan, teljesen haszontalan szót használjunk, mint például a »kitűnő«, a »ragyogó« meg a többi hasonló? Ezeknek a jelentését tökéletesen fedi a »pluszjó«, vagy a »duplapluszjó«, ha még fokozottabb értelmére van szükségünk.” Az Újbeszél az egyetlen nyelv, ahol szavakat irtanak, szótára évről évre tömörebb. A könyv végére Winstont és szerelmét elfogják, bebörtönzik, és megkínozzák őket, majd egymást elárulva menekülnek meg. Winstont számtalan kínzással – melyeknek egyike az, hogy legnagyobb félelmét, patkányokat akarnak az arcába ereszteni – átnevelik, az AngSzoc (Angol Szocializmus) ideológiájának jó követője lesz. A könyv végén végül Winston három dologban leli boldogságát: sakkban, ginben és az Eurázsia (Winston biztos benne, hogy tavaly még Kelet-Ázsia ellen vívtak háborút) elleni háborús hírekben. Végül Winstont megtörik, és rájön, hogy ő mindvégig „szerette Nagy Testvért”.

Az „orwelli világ” jelző a New York Times szerint „a legtöbbet használt melléknév, amely egy modern író nevéből ered”. Az angol szótár szerint az orwelli kifejezés olyan karakterisztikájú rendszert jelent, mely hasonlóságot mutat Orwell írásaival, főleg az 1984 disztópikus jövőképével. Az orwelli rendszerek alatt olyan politikai gondolatokat, eszméket, állapotokat és szituációkat értünk, melyeket Orwell pusztítónak tartott a szabad társadalomra nézve. Olyan irányítási, népvezérlési elvek tartoznak ide, mint a propaganda, teljes megfigyelés, magánélet elvétele, dezinformációk terjesztése, vagy a duplagondol művészete (újabb újbeszél szó, melynek jelentése, hogy valaki egyszerre két, egymásnak ellentmondó állításban is képes hinni. Winston is ezt teszi: átírja a hibás cikkeket, majd hisz is ezekben a hazugságokban, melyeket részben ő alkotott), illetve az emberek teljes, nyom nélküli eltüntetése, melynek az 1984-ben óriási szerepe van: majdnem napról napra tűnnek el emberek, szomszédok, munkatársak, de senki nem emlékszik rájuk, meg sem említik, hogy tegnap még lakták a szomszédos lakást, vagy hogy tegnap az adott személy még a munkatársaival kávézott.

A könyveben szereplő Párt többek között ezért is ilyen erős – magyarázza O’Brian Winstonnak kínzás közben –, hiszen míg más ideológiák mártírokat csináltak az ellenállókból, addig a Párt minden ellenálóját nyom nélkül tünteti el. Orwell egyik legnagyobb jóslata azonban a telekép. A hangot és képet is két irányba közvetítő TV-szerű szerkezet, mely az Egyes Leszállópálya majd minden sarkán megtalálható, rengeteg mai találmányra hasonlíthat: TV, kamerák, traffipaxok.

Azonban szerintem a mai valós, modern telekép a telefon. Ott van mindenki zsebében, lát, hall, tudja, merre visszük, és ezt, ha az állam nem is, de a cégek szeretik kihasználni regionális reklámokkal, algoritmusokkal, illetve politikai véleményekkel. Orwell egy másik találmánya a mesterséges ellenség. Egyik példa erre a már korábban említett, az emberek irányításra használt háború, a másik pedig egy, a Párt ellen dolgozó ellenálló csoport, a Testvériség. Ennek a vezetője a (valószínűleg) kitalált Emmanuel Goldstein, aki a Párt alapító tagja volt, de letért az AngSzoc útjáról, és azóta megdönteni próbálja Nagy Testvér uralmát. Winston számára nem derül ki egyértelműen, Goldstein létezik-e, de O’Brian a lázadó könyvének megírását magára vállalja, ezzel pedig beismeri, hogy Az oligarchikus kollektivizmus elmélete és gyakorlata című mű kitaláció.

A gondolatbűn kifejezést az Újbeszél Szótár a következőképp határozza meg: A gondolatbűn olyan gondolat, amely nincs összhangban a Párt ideológiájával, vagy olyan gondolat, amely kételkedik a Pártban és Nagy Testvérben. Az ilyen gondolatokat tiltani kell, hiszen minden bűn egy gondolattal indult. Orwell idejében lehetetlennek tarthatták, hogy valakit olyasmi miatt ítéljenek el, büntessenek meg, amit még csak ki sem mondott. Pedig úgy néz ki, idáig jutottunk: 2022 novemberében egy brit férfi, név szerint Adam Smith Connor egy abortuszklinika előtt gondolatban imádkozott halott fiáért, amikor két PSPO (Public Space Protection Order, Anglia és Wales bizonyos területein működő közbiztonsági szervezet) rendőr odament hozzá, és közölte vele, hogy ezen a területen nem imádkozhat, még csak gondolatban sem. Ez volt Adam legdrágább három percnyi csendje, a bírósági tárgyalások teljes költségét, vagyis 9000 fontot fizetettnek ki vele. Ez lehet az 1984 megírása óta az első „gondolatbűn”.

Zárásként pedig hadd mondjam el, hogy az itt leírtak mind az én gondolataim, az én értelmezésem. Senkinek nem kell velük egyetértenie, vagy támogatnia őket. Az viszont vitathatatlan, hogy semmilyen más író nem befolyásolta annyira a politikai kultúránkat, mint George Orwell, akinek mesterséges szavait a mai napig használjuk: „Nagy Testvér szemmel tart”, „gondolatrendőrség” és „gondolatbűn”.

Cikkemet Jeffrey Meyers Orwell – Egy nemzedék fagyos lelkiismerete című könyvének egy idézetével zárnám: „Az 1984 egy briliáns politikai tanmese, és hatása még ma is jelentős. Megmutatja milyen éles történelmi érzékkel rendelkezett Orwell, milyen mélyen együtt érzett azokkal a milliókkal, akiket az abszolút ideológiák nevében üldöztek és kivégeztek. A Szovjetunió összeomlása és a totalitárius rendszerekben történt borzalmak százszorosan is Orwell igazát bizonyítják. Orwell az 1984-ben olyan embereket fest meg, akik csapdába estek, és sem az önálló gondolkodásra, sem a menekülésre nincsen lehetőségük.”

Vajna Csongor,
Szacsvay Imre Általános Iskola,
8. osztály