A líceumi évek

Az ember életében a legmeghatározóbb időszakok, ahol jobb esetben egy gyémánttá csiszolódik, azok maguk a líceumi évek. Ilyenkor talál barátokra, amelyek közül néhányan talán élete végéig is elkísérheti őt, ilyenkor választanak sokan maguknak pályát, ami az egész hátralevő életüket befolyásolhatja, sőt néhányan ilyenkor szakadnak el kicsit az otthonuktól és kezdenek felelősséget vállalni cselekedeteikért. Na de, nem kell ezt ennyire komolyan venni, legalábbis nem minden esetben, ugyanis ezekben az években esnek szerelembe, járják be a világot, akár iskolai kirándulások keretein belül, és természetesen ilyenkor élik az életük legszebb részét. Sok esetben ezek az évek és a hozzájuk tartozó sikerélmények, a megfelelő líceum választásán múlnak.

A mai cikkben egy gólyával, a Mihai Eminescu Főgimnázium egyik magyar tagozatos diákjával, Kendi Dominik-Jánossal folytattam beszélgetést, amely keretein belül feltettem neki néhány iskolával, új osztálytársakkal kapcsolatos kérdést.

P. N.: Melyik iskolában tanulsz, és milyen szakon/osztályban?

K. D.: Kendi Dominik-Jánosnak hívnak, a Mihai Eminescu Főgimnázium 9. I osztályába járok, a természetismereti szakra.

P. N.: Mesélj kicsit az előző iskoládról, és amennyiben lehetséges, néhány különbséget is emelj ki a két intézményről (eddigi és mostani).

K. D.: Ezelőtt a biharpüspöki Juhász Gyula Általános Iskolába jártam, amely a Szacsvay Imre Iskola biharpüspöki tagintézménye volt. Az általános iskolában minden sokkal egyszerűbb és közvetlenebb volt: a tananyag kevésbé volt nehéz, és a tanárok is jobban ránk tudtak figyelni, mert kevesebben voltunk az osztályban. Az új iskolában sokkal többet kell tanulni, és a követelmények is magasabbak.

A harmadik kérdés során sokkal személyesebbre vettük a szót és feltettem egy kérdést, amelyben teljes mértékben az új osztálytársakkal, új tanárokkal való kapcsolatáról érdeklődtem. Válaszában ismét bizonyságot nyertek a személyes tapasztalataim is, amik arra épülnek, hogy amennyiben egy befogadó közösségbe kerülünk, sokkal könnyebben tudjuk az akadályok akármilyen formáját venni. Dominik esetében is így lehetett, ahogyan válaszából is kiderül:

K. D.: Egész jól érzem magam, bár eleinte kicsit izgultam az új környezet miatt. Az osztálytársaim nagyon kedvesek, és már összeszoktunk, szünetekben is jól el tudunk beszélgetni. A tanárok is rendesek, bár sokkal szigorúbbak, mint az általános iskolában voltak. Az új tanárok komolyan veszik a tanítást, és bár magasak az elvárásaik, nagyon érthetően magyaráznak. Összességében tehát nagyon vidám vagyok az új helyen is, még ha több is a tanulnivaló.

P. N.: Mik a kedvenc tantárgyaid, és miért?

K. D.: Per pillanat a kedvenc tantárgyam a kémia és a biológia, mert mindkettő nagyon érdekes. A kémia különösen vonz, ezt a tantárgyat mindig is szerettem, míg a biológia azért érdekel, mert szeretem az élőlényeket, és izgalmasnak tartom a tanulmányozásukat.

P. N.: Miért választottad ezt az iskolát, és mit tervezel utána?

K. D.: Azért választottam az Eminescu Főgimnáziumot, mert híres arról, hogy magas színvonalú oktatást nyújt, és remek eredményeket ér el a diákjaival. Itt komolyabban készítenek fel a továbbtanulásra, és úgy gondoltam, hogy ez az iskola jó alapot ad majd a későbbi terveimhez is. Ami a jövőt illeti, még nem döntöttem el pontosan, hogy mi szeretnék lenni, de érdekel a biológia és a kémia, így elképzelhető, hogy ezek felé a szakmák felé nyitok majd. Az biztos, hogy szeretnék egyetemre menni, és olyan karriert választani, ahol hasznát vehetem a most tanultaknak.

Hálás köszönettel tartozom párbeszédünk másik tagjának, Dominiknak azért, hogy megosztotta velünk gondolatait úgy az iskolával, mint az új környezetével kapcsolatban.

Végezetül az olvasónak, legyen akár líceumba, akár egyetemre, akár egy új munkahelyre készülő személy, annyit mondanék, hogy minden új ajtó kinyitása előtt egy mély levegőt és rengeteg pozitivitást kell magunkhoz vegyünk. Sokféle emberrel találkozunk/találkoznak majd, akiknek nem egyforma a humora, vagy nem található velük közös téma, de ez nem azt jelenti, hogy ők ne lennének hozzánk hasonló, az új dolgoktól félő emberek. Kitartással, összecsiszolódással és türelemmel nagyon jó közösségekbe lehet belépni, akár létrehozni is őket.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály