Pap Nikoleta költeményei

A divat

Csinos hölgyek, csőruhába bújnak,
és azt mondják, ez a szép,
s ha nem is szép, legalább mindenki ezt viseli.
Ez aztán az igazi ék!

Nagy, szőrös bundákat vonszolnak maguk után,
férfiak és nők egyaránt,
ugye nem gondolják komolyan,
hogy szegény állatnak ez nem fájt?

Az egyforma mintákat,
hordják kicsik és nagyok is,
nem gondolva, hogy a ruhában mutatkoznak meg
a legnagyobb bajok is.

Akármilyen érdekes
és akármilyen meglepő,
a szűkített szárú nadrág
ma már biza nem menő.

A lényeg nem is érdekel,
nem ez éltet engem sem.
Fontos az, hogy mindenki
önmagát meglelhesse.

Könyvek

Nem mondanám, hogy könyvmoly vagyok,
de köztük otthon érzem magam,
s nem mondhatom, hogy unalmas lapozgatni,
ha nincs kedvem, és akkor is, ha van.

Időtöltés, kötelező mindegyikre
legalább egy jellemző,
de a lényeg az, hogy általuk válik az emberből
a legnagyobb könyvelemző.

Tanulhatok belőle,
szellemileg is fejlődök,
segít nekem mindenben,
általa lehetnék alelnök.

A könyv barát és tanító,
szükségben jó bátorító,
nevel, fegyelmez és jóra int,
s legvégül majd szóra bír.

Virág

Virágok a kertemben,
rózsa, szegfű, liliom,
csokorba kötöm őket,
jó anyámnak odaadom.
Megérdemli a kis drága,
minden szépet és minden jót,
hisz ő is virág,
a legszebb virág számomra a világon.

Az ember tragédiája

Az ember tragédiája
az élet vagy a halál?
Szenvedni a bús életet,
vagy ezt eldobni;
melyik a nagyobb kár?

Keresni az igazságot,
s nem találni azt,
vágyni az igaz szerelemre,
halni érte,
fájna, nem igaz?

Társat lelni barátban
és ellenségben: néha ugyanaz.
Ameddig az nem szúr hátba,
vigaszt nála kapsz.

Éva volt a hibás,
vagy Ádám volt a rossz?
Nem tudhatja biztosan azt senki,
csakis a gonosz.

Így alakult az emberi élet,
mi még kegyelemre vár,
nem változtathatunk a múlton,
hisz a részünkké vált már.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály