Pap Nikoleta költeményei

Jöttömre ne számíts

Jöttömre ne számíts,
s kérlek, engem hamis szóval ne ámíts.
Ne mondd nekem, hogy szíved sebét
más lány nem érintette még.
Ne hazudd nekem,
hogy szemedbe eddig senki nem nézett,
s világot a hazugságok tengerein
át nem úszta teérted.
Nem jövök, és ne is várj,
hiszen számunkra elmúlt ez a nyár,
odakinn a szarka is azt károgja már,
„Nem jön, és nem jön”, hisz elvitte az ár.

Szépen süt a nap

Szépen süt reád a nap,
hiszen tudja, hogy te is egy angyal vagy.
Lépted-nyomod után
mindenhol arany terem,
én drága Jó Istenem,
mekkora szerencsém van nekem!
Tudom, hogy van, ki szeret,
és van, ki vár,
érzem, hogy melletted mindig lesz,
ki két karjába zár.
Ha beborul az ég,
és sötét felhők gyűlnek,
tudom, hogy te velem vagy,
ennél nem is kell nagyobb ünnep.

Bezárom

Bezárom az ajtóm, többé ki nem nyitom.
Sem postásnak, sem szomszédnak a kulcsát oda nem adom.
Az udvaromra belépnie ezentől senkinek sem szabad,
Talán csak akkor, ha a pap új házakat avat.

Bezárom a szívem kapuját, be nem engedlek.
Akkor sem, ha életemet jöttöddel te mented meg.
Sem gazdagnak, sem szegénynek szívemet oda nem adom,
mert adtam egyszer egy embernek, s már vissza nem kaphatom.

Pap Nikoleta,
Mihai Eminescu Főgimnázium,
11. H osztály