Milyen egy multikulturális társadalom?

A bevándorlás olyan társadalmi jelenség, amely mindig jelen volt az emberiség és Nagy-Britannia történelmében. Ez a jelenség mindig nagy társadalmi, gazdasági és kulturális hatással volt az emberekre és az országokra. A hatodik században kezdődött meg Nagy-Britannia germán inváziója, és ebben az időszakban sok skandináv nemzet lépett brit földre. Ezt követően a kelta, római és francia inváziók eredményeként sok nemzetiség hatolt be Nagy-Britanniába, így kijelenthetjük, hogy a migráció már a hatodik századtól kezdve része a brit történelemnek. A tizenhetedik századtól egészen napjainkig beszélhetünk a brit gyarmatosításról. Az 1600-as években a brit hadsereg létrehozta az erős és hatalmas nagy brit birodalmat, sok kolóniával Afrikában és Ázsiában. Ennek eredményeként Nagy-Britannia többnyelvű és multikulturális társadalommá vált, és sok ember vándorolt az Egyesült Királyságba a gyarmatokról. Az Egyesült Királyság évszázadok óta üdvözli az újonnan érkezőket. Mondhatni, hogy az ország különböző etnikai csoportok keveréke, amelyek mindegyike saját kultúrával és néha saját anyanyelvvel vagy vallással rendelkezik. Nagy-Britanniában az októberi hónapot úgy tartják számon, mint a Fekete Történelem hónapját, mivelhogy ilyenkor az afro-karibi emberek hozzájárulását ünneplik a brit társadalomhoz. Sok brit ázsiai vallásából kifolyólag ünnepli a ramadánt. Nagy-Britanniában 1,5 millió muzulmán vallású ember él, több mint 6000 mecsettel az országban. Az ázsiai népcsoportok közül a legnagyobb mértékban vannak jelen Nagy-Britanniában azok, akiknek gyökerei vagy családi kapcsolatai Indiában, Bangladesben, Pakisztánban vagy Sri Lankán vannak. Néhányan hinduk, mások szikhek. Ez a 2 csoport november 6-án ünnepli a Diwalli fesztivált.

Az Egyesült Királyságban létezik a brit kivételességnek nevezett fogalom, egy erős nemzeti világnézet, amely hangsúlyozza a brit nemzeti értékeket és az összetartozás eszméjét, mint nemzet. Ez a koncepció gyengült a huszadik században, amikor sok migráns érkezett az Egyesült Királyságba a gyarmatokból. Ennek eredményeként a brit politika vitákat kezdeményezertt a bevándorlási törvényekról, a nemzeti identitásról és állampolgárságról. Richard T. Ashcroft és Mark Bevir 2019-ben publikálta a Multikulturalizmus a Brit Nemzetközösségben: Összehasonlító perspektívák: Elmélet és gyakorlat/ Multiculturalism in the British Commonwealth: Comparative Perspectives on Theory and Practice című könyvét, amelyben a brit kultúra multikulturális örökségét elemzik. A Brit multikulturalizmus a Birodalom után: bevándorlás, nemzetiség és állampolgárság/ British Multiculturalism after Empire: Immigration, Nationality, and Citizenship című fejezetben a szerzők a huszadik századi brit történelmet öt nagy részre osztják:

„Az egyértelműség kedvéért narratívánkat öt részre osztottuk: a nyitott határok időszaka 1945 és 1962 között; a multikulturalizmus jellegzetes brit megközelítésének megjelenése 1962 és 1979 között; e rendszer fennmaradása a Konzervatív Párt 1979-97-es kormányainak nyomása alatt; az Új Munkáspárt és az azt követő konzervatív kormányok alatti fejlemények 1997 és 2016 között; és végül az EU-tagságról szóló közelmúltbeli népszavazással és a skót függetlenségre irányuló ismételt felhívásokkal való összefüggések.”

Ezt a társadalmi jelenséget a médiában mindig is a mindennapok, az élet és a gazdasági élet részeként mutatták be. Például a gyarmatosítás eredményeként még az angol nyelv is megváltozott, a posztkoloniális szó beépült a nyelvbe. A posztkolonializmus társadalmi jelenségként vagy irodalmi mozgalomként kezelhető. Fő célja, hogy megválaszolja a bevándorlók kérdéseit a nemzeti identitással, az anyanyelvvel, a kortárs kultúrával és a kulturális örökséggel kapcsolatban.

Az írek évek óta jönnek Nagy-Britanniába, munkát keresve. A második világháború után az ír és más európai munkásokat arra ösztönözték, hogy gyári munkát vállaljanak. Nagy-Britannia nem tudott elegendő munkavállalót szerezni a gazdaság újjáépítéséhez és az új egészségügyi szolgálatban való munkavégzéshez, így a munkáltatók a korábbi gyarmatokat is figyelembe vették. Indiát, Afrika és a Karib-térség országait a múltban Nagy-Britannia irányította, és erős kulturális kapcsolatokkal rendelkeztek, beleértve a nyelvet is. Sokan abban a reményben érkeztek, hogy új életet építhetnek fiatal családjuknak. Gondoljunk csak bele, hogy ezeknek a bevándorlóknak a leszármazottai ma a tanárok, a focisták, a televíziós műsorvezetők, a zenészek és a politikusok, akik a brit társadalmat alakítják. Számos etnikai újság, magazin, ifjusági lap, irodalmi folyóirat, vallási folyóirat, TV-műsor, rádióállomás és internetes oldal található minden közösség számára. A legnagyobb csoportok a fővárosban, Londonban és környékén élnek, sok más csoport pedig az ipari központokban koncentrálódik Yorkshire-ben, Közép-Angliában (Midlands) és délkeleten.

Az etnikai kisebbségek kronológiai sorrendben feltüntetve:

• 19. század: Oroszországból/Lengyelországból érkező zsidók az üldöztetés elől;
• Az írek menekülnek a szegénység elől Írország vidéki területeiről;
• 1948–50-es évek: karibi munkásokat hívnak meg, hogy segítsenek újjáépíteni a háború utáni Nagy-Britanniát;
• 1950-60-as évek: indiai, pakisztáni és bangladesi ázsiaiak menekülnek a szegénység elől;
• 1970-es évek: kelet-afrikaiak és ázsiaiak menekülnek az üldöztetés, és a vietnámiak menekülnek a háború elől;
• 1980-as évek: kelet-európai menekültek érkeznek a romániai diktatúra és a volt Jugoszláviában végbemenő politikai zavargások elől.

Etnikai csoportok az Egyesült Királyságban (A Nemzeti Statisztikai Hivatal – Office for National Statistics): a 2019-es népességfelmérés adatai alapján az Egyesült Királyságban az etnikai kisebbségi háttérrel rendelkezők aránya 14,4%.
Bangladesi – 1%
Kínai – 0,6%
Indiai – 2,8%
Pakisztáni – 2,26%
Egyéb ázsiai – 1,3%
Fekete afrikai – 2,28%
Fekete karib – 1%
Egyéb fekete közösségek – 0,3%
Arab – 0,5%
Egyéb – 2% (olyan emberek, akik úgy vélték, hogy az ebben a listában említett kategóriák közül egyikbe sem tartoznak bele).

Kiemelt fotó forrása: https://www.english-culture.com/multicultural-britain/

Erni-Szakács Szilárd