A Reformáció Éneke – Pontos Kristóf verse

A Reformáció Éneke

Fakó falakon régmúlt szavak,
Könyvek között, hol csend honol,
Tűz gyúlt szívben, égi harangok,
Kérdések jöttek, válaszokkal.

Luther bátorsága, mint villám,
Hirdette, hogy szabad a lélek,
Követni kell, mi tiszta, igaz,
A hit, mit nem fog meg a félelem.

Bűnök súlya, megváltás ígérete,
Új utakon lépked a nép,
Minden embernek van szava,
Az Istenhez vezető ösvény.

Fény gyúl a sötétben,
Bársonyos álmok helyett valóság,
Az egyház falai roskadoznak,
Mert a lélek már nem kötött bilincsben áll.

Hitet keresve, újraébred,
Zene és szó szárnyra kel,
Reformáció, jövő reménye,
Szívünkben él, soha el nem fárad el.

Pontos Kristóf,
Lórántffy Zsuzsanna Református Gimnázium