Szomorú vasárnap, avagy az öngyilkosok himnusza

Seress Rezső rövid életrajza és dala

2024. november 3., ez az a nap, mellyel Seress Rezső 125. életévét töltötte volna be, legalábbis elméletben. Ő maga nem volt énekes, hangja tompa és nem dalolásra megfelelő volt, de zongorista és zeneszerzőként megállta helyét. A 20. századi magyar zene egyik meghatározó személyisége volt, akinek leghíresebb dalát, a Szomorú vasárnapot több mint 100 nyelvre lefordították.

Született 1899-ben az Osztrák-Magyar Monarchiában, Budapesten, zsidó eredettel, Spitzer Rezső néven. Több karrier és elfoglaltság érdekelte fiatalkorában, de végül a színészi pályát választotta, azelőtt pedig egy cirkuszban játszott, ahol egy baleset következtében alighogynem meghalt, így abba is hagyta. Kilenc évig volt a városligeti Műszínkörben, ahol autodidakta módon megtanult zongorázni (általában akkor űzte, amikor már egyedül volt, ő és a zongora). A főnöke pedig annyira szerette, ahogy játszott, hogy azzal szórakoztatta a közönséget.

Első sikeresebb és országosan elismertebb dala a Még egy éjszaka…, bár Pesten mégis inkább a Ki volt az az asszony, akinek a szíve… kezdetű dala volt ismertebb, amit mindenki dúdolt magában. Miután elhagyta a színjátszást, csárdákba szegődött, és ott zenélt a vendégeknek. Egyszer történt, hogy Nádor József, egy ismert és közkedvelt zene- és dalszerző részt vett egy ilyen előadáson, és elnevezte Kis Seressnek, innen merítve a Seress nevet. Ebben az időben volt a legtermékenyebb, még a gazdasági válság alatt is, amikor már neki is reménytelennek tűnt sok minden. Megírta ezalatt a Szomorú vasárnap dallamát (a szöveget Jávor László írta, felkérve Seresst, hogy az pedig dallamot írjon hozzá).

Dala hatására nem egyből, de pár hét elteltével elkezdtek furcsa öngyilkosságok történni, ahol a dal kottája volt megtalálható. Úgy is vált ismertté a sajtóban Magyarországon és Európa többi részén, mint a „Gyilkos sláger”, vagy ahogy a New York Times kiadott cikkében írt a dalról: „Öngyilkos himnusz”, hozzátéve, hogy tömegek ugrottak a Dunába, ami nem feltétlen volt valós, de tény, hogy voltak öngyilkos emberek a dal hatására. Mindezek ellenére viszont, felkeltette egy francia férfi figyelmét, aki elvitte magával a kottát, és előadta a Párizsi Olimpia színpadán, világhírűvé téve a dalt.

Adolf Hitler hatalomra jutása után, miután már a zsidótörvények Magyarországon is be voltak iktatva, Seresst származása végett megverték, elvették a munkáját, és élhetetlenné tették életét, elszegényedett. Behívták, de csak munkatáborban kellett szolgálnia, eközben viszont édesanyját, Spitzer Blankát deportálták és megölték. Ennek hatására született meg másik híres dala: Vége a világnak címmel, aminek dallama a Szomorú vasárnapé, de alternatív szöveggel.

A háború után alig maradt valamije, feleségét is rajtakapta azon, hogy megcsalja, de később kibékültek, és a nő elhagyta szeretőjét, új löketet adva kapcsolatuknak. Dalai feketelistára kerültek politikai okokból kifolyólag, munkája is nehezebb lett, mert már elterjedt a televíziózás, így az emberek kevésbé jártak a bárokba. De ez nem minden, mivel az 50-es évek zenéje kiszorította Seresst a pályáról, és nem tudott már úgy érvényesülni, mint régen.

A végére sajnos tényleg semmije sem maradt, se barátai, se pénze, se boldogsága, se hallgatósága. Esténként már magának játszott, ha játszott, mert lassan attól is elment kedve… Presser Gáborral élt élete vége felé egy házban, és elmondása szerint Seress minden nap, pontosan kettőtől hatig hallgatta a Szomorú vasárnapot, különböző feldolgozásokban.

1986-ban öngyilkosságra tett kísérletet, ám csodálatos módon túlélte. Bevitték a kórházba, begipszelték az eltört karját, viszont csak végzett magával.

A Szomorú vasárnap népszerűsége nem állt meg itt: nem csak Seress élete alatt, hanem utána is jelentkeztek a dalnak újabb és újabb éneklései és feldolgozásai. Legjelentősebb és első magyar előadása Kalmár Pálé volt, angol nyelven pedig először Hal Kamp adta elő, viszont Billie Holiday feldolgozása lett a leghíresebb és terjesztette el az angolok világban, Gloomy Sunday címmel. Seressről viszont mégiscsak egy felvétel maradt meg, ahol a Szomorú vasárnapot énekli…

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály