Liba, bor és jóslatok

Márton-napi ludasságok

A legenda szerint, Szent Márton a Római Birodalom egyik tartományában látta meg a napvilágot, valamikor 316-ban, vagy 317-ben. A római császár katonájaként szolgált, hősként állt helyet mindenhol, de emberségét mindig megtartotta. Az egyik hadjárata során, egy hideg téli estén egy koldussal találkozott, akinek láttán köpenyét kettévágta, és az egyik felét a nincstelennek adta. Aznap éjszaka megjelent álmában Jézus, Márton pedig ezt tapasztalván Istent kezdte el szolgálni, és nem a hadsereget, sőt még meg is keresztelkedett.

Sok jót cselekedett életében. Jóságáról még életében legendák keringtek, így nem meglepő, hogy püspökké akarták szentelni. A monda szerint, mikor az érte jövő küldöttek megérkeztek, akkor ő a ludak óljába bújt el. A szárnyasok azonban felháborodásukat gágogásokkal, szárnyuk csapdosásával fejezték ki, így elárulva Márton rejtekhelyét. 371-ben püspökké avatták, és haláláig segítette a rászorulókat.

Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt, kultusza hazánkban is virágzott, emlékét helynevek, oltárképek egyformán őrizték. A XIV. századi krónikákban határnapként szerepelt (…).

Régi szokás a magyar népi kultúrában, hogy Szent Márton napján a pásztorok jelenlétére tették a legfőbb hangsúlyt, viszont ez a századok során feledésbe merült, vagy átalakult ajándékozásba. A pásztorember sorra járta azokat a házakat, amelyeknek állatait őrizte, s a gazdától ajándékokat kapott.

A mai Magyarország területén, Vas megyében, Vépen, Márton-napnak előestéjén a kanász sorra járta a házakat, és köszöntőt mondott:

„Adjon Isten szerencsés jó estét!
Megjött Szent Márton püspök szolgája.
Adjon Isten bort, búzát, bikessiget,
lelkünknek üdvössiget!”

Ennek a jókívánságnak az utolsó két sora más ünnepek alkalmával is előkerül, és ez nem véletlen. A nép tudatában volt annak, ha van bor és búza, akkor az idei szőlő- és búzatermés jövedelmező volt. A vendéglátók ezután mákos- vagy túróslepényt adtak jutalomként.

Népi időjárásjóslás is kapcsolható ehhez a naphoz: kemény tél várható, ha Márton fehér lovon jön (avagy ha Márton napján hull a hó), ha barna lovon jön, akkor pedig enyhe (tehát ha nem hull hó).

A Dunántúlon ezen a napon vágják le Márton lúdját, és megkóstolják az újbort, míg Nyugat-Magyarországon és Szlovákia egyes vidékein Márton-nap előestéjén a kanász Márton vesszejével (nyírfavessző) járta sorra a házakat és köszöntőt mondott. Úgy gondolták, hogy ahány ága van a családnak átadott vesszőnek, olyan mértékben fognak szaporodni az állataik.

Napjainkban gyakori, hogy libahúsból készült ételeket készítenek, illetve felhasználnak még lilakáposztát, sütőtököt, diót és bort a tálaláshoz és az elkészítéshez is.

A humor is központi eleme e napnak, hisz az alapszituáció, amiből következik ez a jeles nap, az is elég humoros. Sokan Márton-napi ludasságokat hajtanak végre, megtréfálva ismerőseiket.

Érdekes megfigyelni azt, hogy november és december időszakában gyakoriak a népi szokásaink, a jeles napok, illetve az időjárásjóslási babonák is. Ha szeretnénk több szempontból figyelni a körülöttünk zajló dolgokat, akkor érdekes a szemünk előtt tartani ezeket a szokásokat! A legfontosabbakról pedig én úgyis tudósítok.

Corodi Victor,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar nyelv és irodalom szak,
II. év