A féltékenység a vesztem…

A féltékenység az egyik legnagyobb mumus lehet egy párkapcsolatban. Normális, ha egy szerelmi kapcsolatban törődünk a másikkal és fontos számunkra a biztonsága, de ez nem ad engedélyt a beteges féltékenységre, amely állandó számonkérésekhez és vádaskodásokhoz vezethet. Petőfi Sándor szavaival élve: „Szerelem és gyanú nem fér meg egy szívben.” Ez az idézet, bár nem most született, ma is érvényes, különösen akkor, ha figyelembe vesszük a féltékenység súlyos következményeit. Az alábbiakban a féltékenységet, annak mélyebb hátterét, valamint a veszélyeit osztom meg véleményem és tudásom alapján, mivel fontosnak tartom, hogy erről a problémáról nyíltan beszéljünk.

Magát a féltékenységet több nézőpontból is megközelíthetjük. Egyes pszichológusok szerint ez a viselkedés természetes, ugyanis célja a kapcsolat megvédése a külső „betolakodóktól.” Kognitív és behaviorista nézetek szerint a féltékenység tanult reakció, melyet – ha egyszer elsajátítottunk – ugyanúgy le is lehet vetkőzni. A szociálpszichológia úgy tartja, hogy leginkább kulturális tényezők hatására alakulhat ki. Sigmund Freud szerint a féltékenységnek van egészséges és beteges változata is: előbbi akkor lép fel, ha a kapcsolat valóban veszélyben van, míg utóbbi alaptalan vádaskodásokat és saját félelmeink kivetítését jelenti a partner viselkedésére.

A kóros féltékenység hátterében sokszor a gyerekkor eseményei állnak. Korábbi cikkeimben is már többször hangoztattam, hogy a gyerekkor nagy részben befolyásolja, hogy ma milyen emberek vagyunk. Mentális betegségek, viselkedések magyarázhatóak meg a gyerekkori élmények, traumák által. Élhetünk abba a hitben, hogy egy bizonyos kor felett a gyerekkorunkat végleg lezártuk, de szerintem mindig is ránk marad egy-egy része. Az, hogy mennyit raktározunk el felnőtt életünkben belőle, csak rajtunk múlik.

Számos gyerekkori trauma vezethet a beteges féltékenység kialakulásához; ilyen lehet a szülő-gyerek kapcsolatban megélt szeretethiány, a feldolgozatlan testvérféltékenység (különösen gyakori a „középső gyerek szindróma”), illetve más megoldatlan érzelmi sebek is hozzájárulhatnak. Gyakran előfordul, hogy valaki a családjában látott mintákat követi: például gyerekként megtapasztalta a féltékenységet, vagy erős versengésben nőtt fel. Ezek feldolgozatlansága alacsony önértékelést okozhat, ami szintén elterjedt a féltékeny emberek körében, hiszen sokan érzik úgy, hogy nem elég értékesek vagy nem szerethetők. Emellett korábbi veszteségek vagy hűtlenségi élmények is nyomot hagyhatnak.

A féltékenység bizonyos határok között is romboló hatású lehet. Nem érdemes összekeverni az aggódást és a szeretetteljes féltést a beteges féltékenységgel. Ha túlféltjük a másikat, és minden áron védeni akarjuk, ez mérgezővé is válhat egy kapcsolatban. Különösen igaz ez a szerelmi kapcsolatokra: gyakori, hogy bár a féltékenységre látszólag okot ad a másik fél, fontos objektíven és reálisan szemlélni a helyzetet. Fiatal szemmel nézve is azt tanácsolnám, hogy ne tartsuk „rövid pórázon” a párunkat, mivel minél inkább korlátozunk valakit, annál jobban fog vágyakozni arra, ami tiltott számára. Ez persze senkit nem jogosít fel a megcsalásra, de azért fontos, hogy egyensúlyt tartsunk mindenben, hiszen bármilyen túlzás fojtogató lehet, amiből értelemszerűen menekülni próbálunk.

A féltékenység nemcsak egyszerű vitákhoz és szakításokhoz vezethet, hanem komoly veszélyeket is magában hordozhat. Ezt példázza egy 2022 decemberében történt tragikus eset, amikoris Budapesten egy férfi beteges féltékenysége odáig fajult, hogy rátámadt a feleségére, és szándékosan felgyújtotta közös lakásukat. Az ügyben a Fővárosi Főügyészség vádat emelt az elkövető ellen. Tájékoztatásuk szerint a pár 2022 májusában kötött házasságot, ám a kapcsolatot kezdettől fogva beárnyékolta a férfi folytonos féltékenysége, rendszeres alkoholfogyasztása. A feleséget gyakran becsmérelte, megalázta és fenyegette, és a gyakori veszekedések egyre inkább tettlegessé fajultak.

2022. december 10-én este a férfi elméjét ismét elborította a féltékenység, és a pár veszekedése hajnalig tartott. Másnap este a feleség rosszullétre hivatkozva a hálószobába ment, ahol elájult és oxigénhiányos állapotban az ágyra rogyott. Ezt kihasználva a férfi utánament, meggyújtott egy ruhadarabot, majd az ágyra dobta, hogy a feleségével együtt ő is a tűzben veszítse életét. Korábban többször fenyegette a nőt, hogy inkább megöli, minthogy mással legyen, és most megpróbálta valóra váltani fenyegetéseit. A feleség a lángok hőjére riadt fel, és kétségbeesetten próbálta eloltani a tüzet az ágyon lévő párnákkal, de azok is lángra kaptak, így a tűz gyorsan átterjedt a lakás többi részére is.

Amikor a nő rádöbbent, hogy a tüzet nem tudja eloltani, kimenekült a lakásból. A szomszédok észlelték a füstöt, akik azonnal értesítették a tűzoltókat. A lakásban tárolt nagy mennyiségű éghető anyag és a lángok intenzív terjedése nemcsak a pár, hanem az épület többi lakójának életét is veszélyeztette. A tűz elérte a ház tetőszerkezetét, és fennállt a kockázata, hogy a lángok továbbterjednek az épület más részeire is, de szerencsére a tűzoltók beavatkozásával sikerült megakadályozni a nagyobb pusztítást.

A fenti példa csak egy a sok közül, amiről tudomásunk van. Ne felejtsük el, hogy minden probléma mérgező lehet – és igen, akkor is, ha „csak” verbálisan bántalmaznak minket. Tudom, könnyű külső szemlélőként beszélni erről, de fontos, hogy ne habozzunk segítséget kérni, bármelyik oldalon is állunk: akár mi vagyunk a betegesen féltékenyek, akár azok, akikre féltékenykednek.

Úgy gondolom, hogy azok mellett érdemes kitartanunk, akikkel biztonságban, felszabadultan és boldognak érezzük magunkat – ezt tartsuk szem előtt, legyen szó akár párkapcsolatainkról, akár barátságainkról!

Csillag Viktória,
Partiumi Keresztény Egyetem, Magyar-Angol nyelv és irodalom szak,
II. év