Miben mérhetjük az életet?

„Minden dolog mértéke az ember, azoké, melyek léteznek, abban, hogy léteznek; azoké, melyek nem léteznek, abban, hogy nem léteznek.” – Prótagorasz, a több mint 2500 éve született bölcs jelmondata, ami az életet, bár nem csak azt, hanem mindent az emberben mér, tehát a világ központjává teszi.

De mi is a mérték? Ez alapján azt mondanánk, hogy az ember. S akkor pedig felmerül az a kérdés, hogy mi az ember? Kit, vagy esetleg mit nevezhetünk embernek? Ha az ember minden lenne, akkor nem lehetne semmi, ha pedig semmi lenne, akkor nem lehetne minden. Tehát akkor az ember vagy a mindent megváltoztató erő, aki mindenek felett van, vagy pedig semmi, aki engedelmeskedik.

S akkor pedig vagy a világ, vagy pedig a tér vagyunk? Ez itt a kérdés. Hiszen körülnézve egy macska, vagy akár egy bútordarab az ugyanaz, ami, vagy pedig az, aminek hinni akarjuk. Mondhatjuk-e a macskára, hogy bútordarab, vagy pedig a bútordarabra, hogy macska? Mi is a bútordarab és a macska? Két ilyen egyszerű létezésből a legkomplikáltabb kérdésekig jutunk el…

Nézetektől függetlenül pedig, kérdezném, a mai világra kivetítve, hogy vajon tekinthetjük-e a rosszat jónak, vagy pedig a jót rossznak, a gyengét erősnek, a hazugságot igaznak stb. Hiszen ha nem tudunk valamit, az pont olyan, mintha csendben elfogadnánk, még akkor is, ha tudjuk, de nem teszünk ellene semmit. Vajon tényleg jó az, amit cselekszünk? Vajon tényleg az igazság az, amit tudunk? Vagy minden bizonytalan, akár az életünk?

Mindenki magára van utalva ebben a telt, vagy üres világban. Aki ahogy látja a világot, úgy cselekszik benne.

Üveges István,
Ady Endre Elméleti Líceum,
9. A osztály