Jodi Picoult: Életszikra

Könyvajánló Kristóftól

Jodi Picoult ismét valami egyedit alkotott, és Életszikra című könyvével megrázó mélységekbe kalauzolja el az olvasóit. Témája az apa-lány viszony mellett az abortusz kérdése is. A 2018-ban megjelent mű megosztó témája miatt vegyes fogadtatásban részesült, nagyon sokan kritizálták az írónő véleményét, valamint azt, hogy könyvének egyes szereplői milyen nézeteket támogatnak.

Elsősorban leszögezném, hogy ez nem egy tipikusan olyan könyv, amit tinédzserek szoktak olvasni, és mondhatni, hogy teljesen véletlenül került hozzám, de mivel bármit szívesen elolvasok, ezúttal sem tettem kivételt.

Ez a regény már felépítésében is különleges, hiszen a több szemszögből bemutatott események fordított időrendi sorrendben tárulnak elénk, amitől az elején úgy éreztem, hogy nehéz dolgom lesz megérteni őket. Picoult zsenialitása ezúttal sem hagyott engem cserben, hiszen teljes egészében követhető volt minden, és egyre többet megtudva már teljesen racionális döntésnek tűnt a fordított időrend.

A történetben egy túszdráma eseményei tárulnak elénk, miután egy zaklatott férfi lövöldözni kezd egy Mississippi állambeli Női Egészségközpontban, és fogva tartja a túlélőket. Hamarosan kiderül, hogy a lövöldöző indítéka személyes, saját lánya abortuszáért akar bosszút állni. Ezzel párhuzamosan szembesülünk azzal, hogy a túsztárgyaló érdekei is személyesek, hiszen kiskorú lánya is az abortuszklinikán tartózkodott, amikor kitört a lövöldözés. Így tehát elsősorban a két apa küzdelmét láthatjuk, akik mindent megtesznek azért, hogy saját gyermeküknek a lehető legjobb legyen.

Rajtuk kívül a többi szereplő története is elgondolkodtató, hiszen mindannyian más-más okokból tartózkodnak a klinikán, természetesen másképp vélekedve az abortusz kérdéséről. Számomra a legérdekesebb szereplő az aktivista volt, aki páciensnek álcázva magát arra próbált fényt deríteni, hogy ezen klinikán kényszerítik-e a nőket az abortuszra, vagy sem. Ez egy napjainkban jellemző gondolkodásmódot mutat be, hiszen sokszor tüntetünk valami ellen, kiállunk egy adott vélemény mellett, de valójában nem ismerjük a történet hátterét, az indítékot vagy azt a személyt, akitől az adott szemlélet ered.

Ha már Jodi Picoult, akkor természetesen nem hiányozhat a komoly jogi háttér, a magzatok jogait védő törvények és egyéb olyan dolgok bemutatása, melyekről talán nem is gondolnánk, hogy létzenek. Külön ki kell emelni azt, hogy ez a mű nem foglal állást egyik szélsőséges nézőpont mellett sem, hanem az olvasóra bízza azok megítélését.

Ajánlom mindazoknak, akik szeretik a komolyabb témákat feldolgozó könyveket, és nem riadnak vissza a tabutémák boncolgatásától! Jodi Picoult ismét teljesítette az elvártakat, nem okozott nekünk csalódást.

Ács Kristóf,
Ady Endre Elméleti Líceum,
12. E osztály